Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - Trócsányi Zsolt: Reformok előtt : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicia és a Hofcommission, illetve Hofdeputation in Transylvanicis, Banaticis et Illyricis (1745–1751) / 189–245. o.
228 Trócsányi Zsolt Első helyen említsük közülük a kormányhatósági tisztségek betöltésének ügyeit. Itt azonban némileg leszűkítjük a kört. A tisztségek betöltésének problematikája a korábbi: változatlanul érvényesül az ellenreformációs tendencia, de sok körültekintéssel, hogy a protestáns rendeknek ne legyen nyilvánvaló okuk a panaszra. A hatalmi csoportosulások a korábbiak: eléggé szilárd a Gyulaffi— Kornis-csoport helyzete, de Haller gubernátoré és köréé is, a protestáns rendek tulajdonképpen már passzív politikai erőt jelentenek (csak kerülni kell felizgatásukat). így elégségesnek tartjuk néhány olyan főtiszti jelölésről szólni, amelynek mégis súlya van. Az első ilyen ügyek 1746. július 14-én kerültek a konferencia elé. Egy szerre három is: a kincstartó, a királyi tábla elnöke és az országos főszámvevőség elnökének tiszte. Az első Thoroczkai János, az 1711 utáni első (1742ben a rendek megnyugtatására kinevezett) kincstartó halálával üresedett meg. Az országgyűlési jelölés már eléggé bonyolult helyzetet teremtett. A katolikus jelöltek között Mikes István kapta a legtöbb szavazatot (70-et), a Kornisdinasztia képviselője, Kornis Antal országos főbiztos 59-et — nem sokkal maradt mögötte a volt alkancellár fia, Bornemissza Ignác (53 szavazattal). A reformátusok szavazat-koncentrációja ismét jobban sikerült; az ő első jelöltjük, Bánffy Zsigmond kapta egészében véve a legtöbb szavazatot (72-t), Lázár Jánosnak 51, Bánffy Farkasnak 53 jutott. A szász natio azonban, Mária Terézia 1742. augusztus 25-i resolutiójára hivatkozva, maga is igényt tartott erre a tisztségre. A másik két natio ellenezvén ezt, hosszas vita bontakozott ki — végül is csak a szászok voksoltak saját jelöltjeikre, Michael Czekely von Rosenfeld-re (15 szavazat), Andreas Waldhütter segesvári polgármesterre (12) és Michael Schüller von Sonnenberg medgyesi polgármesterre (6). A Konferenz a szász natio igényéről nem bocsátkozott vitába. Leszögezte, hogy a megüresedett hely katolikust illet (erre az adott neki alapot, hogy az elhunyt Thoroczkai is katolikus volt), s a katolikus jelöltek közül legkevesebb szavazatot kapott Bornemisszát javasolta, képességeire, tapasztalataira és a német hivatalos nyelvben való jártasságára tekintettel (külön is hangsúlyozva, hogy hír szerint a másik két katolikus jelölt egyike nem tud németül, a másik pedig nem ambicionálja e tisztséget). Mária Terézia ki is nevezte Boremisszát. A királyi tábla Bálintith György halálával megüresedett elnöki tisztére a katolikus jelölésben első helyre egy Haller került (Ferenc) 68 szavazattal, másodikul Henter Dávid ítélőmester (59) s harmadikul Bornemissza Ignác (41). A református jelöltek: Bánffy Farkas (58), Inczédi József ítélőmester (46) és Lázár János (42). Bálintith katolikus volt, de a reformátusok paritást követeltek a tisztségekben, uralkodói resolutióra hivatkozva, felpanaszolva, hogy a kardinális tisztségekben, a táblán és a törvényhatósági főtisztségekben egyaránt kisebbségben vannak. így került Lázár neve az előtérbe, aki a legkevesebb szavazatot kapta nemcsak a református jelöltek között, hanem egyáltalában véve is, de a legfelsőbb kormánykörök ismerték 1742-ből. Mária Terézia őt is nevezte ki. A harmadik főtisztség, az országos főszámvevőség elnöksége Teleki Mihály halálával üresedett meg. A három katolikus jelölt: Haller Pál (49 szavazat), Kemény László (erdélyi udvari kancelláriai tanácsos, frissen katolizált; 48 szavazat) és Káinoki Ferenc (32). A reformátusok első jelöltje, Bethlen Imre kapta egészében véve a legtöbb szavazatot (61), Bánffy Farkas 54-et; Lázár János itt is kapott 30-at. Teleki református lévén, itt is lehetett volna reformátust kinevezni, de Kemény, arra hivatkozva, hogy kancelláriai tanácsosi illetménye kevés, s népes családjával együtt nem tud Bécsben meg-