Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.

Közép- és alsó fokú iskolák ellenőrzése Magyarországon 1776 — 1790 15 Az ellenőrzés kiterjedt arra is, hogy milyen állapotban van e 10 gimnázium „archívuma" és a tapasztalatok lesújtóak voltak. A helyi iskolafelügyelőknél a vezetéshez nélkülözhetetlen iratanyagot Prónay sehol nem találta rendben: a protokollumba a rendeleteket és a tantestületi gyűlések jegyzőkönyveit egymást követően (keverten) írták be és sehol nem volt mutató (index) a könyvhöz, amely annak használatát megkönnyíthette volna. A tiltott, megengedett vagy éppenséggel előírt könyvek nyilvántartását is hézagosan vezették, ezekhez sem talált indexet sehol. Privigye kivételével (ahol Mlinkay páter kifogástalanul látta el ezt a feladatot) a tanügyi kódex előírásaitól eltérően sehol nem vezették folyamatosan a gimnázium történetét. A legnagyobb zűrzavart a pozsonyi mintagimnáziumnál találta a pozsonyi tankerület főigazgatója: itt az 1780 óta kiadott rendeleteket olyannyira gondatlanul őrizték, hogy az igazgató (Tinkóczy József) még a saját, 1782. augusztusában kelt kinevezési dekrétumát sem volt képes megtalálni és a protokollumba a tanügyi rendelkezéseket csak 1783. április 19-ig, a tantestületi értekezletek anyagát viszont csak 1784. augusztus 17-ig vezették be (az utolsó három illetve négy év anyaga tehát a napi használatra szánt archívumból teljesen hiányzott). A tapasztalatok alapján természetesen minden ellenőrzött oktatási intézménynél intézkedett Prónay a hibák megszüntetésére: megtiltotta az értelmetlen magoltatást, előírta, hogy a tananyagot vigyék végig (tehát kerüljék el azt az egyetemi gyakorlatot, hogy egy-egy diszciplína oktatása csak felében-harmadában történik meg) stb. Értékelte azonban Prónay az egyes gimnáziumokat és tanáraikat is. Ügy találta, hogy a tíz gimnázium közül Nyitrán a legjobb a munka: rend van, a tanári kar egységes, ismerik tárgyukat és általában jól teljesítik pedagógusi kötelességüket. Itt a direktor is tiszteletre méltó ember, ügyel a profeszszorok munkájára, magatartására, szorgalmára — anélkül, hogy egyéni elképzeléseik megvalósításában korlátozná őket. Az igazgatót (Hyros Sámuelt) Prónay ezért nyilvános dicséretre javasolta. A másik jó oktatási intézmény a főigazgató értékelése szerint a szintén piarista irányítás alatt működő pesti gimnázium, itt elsősorban a grammatikai osztályokban végzett munka nyerte meg tetszését, az itt oktató professzorok közül különösen Tipolt Sebestyéné, akit uralkodói jutalomra javasolt, mert ez nemcsak őt ösztönözné, hanem a rutinmunkát elkerülő többi fiatal tanárt is. Más gimnáziumokban rossz tapasztalatokat szerzett: a váci professzorok oldalakat magoltatnak be németül a gyerekekkel, munkájukban érvényesül a vallási elfogultság (bár javukra írja Prónay, hogy ezt a vizsgák során — az ő jelenlétében — maximálisan palástolni igyekeztek); Selmecbánya gimnáziumában a főigazgató véleménye szerint nagy a rendetlenség, Privigyén a csodák és mesék szeretete uralkodó a tanításban és mindkét intézményre jellemzőnek tartja a vallási türelmetlenség mellett a tanári hanyagságot is. Esztergomban azt tapasztalta, hogy a ferences professzorok nem ismerik eléggé az általuk oktatott tárgyakat, az igazgató pedig aggastyán, akiben minden hiba megtaláltatik, ami ebben az életkorban az embernél előfordulhat (helyébe már javasolta igazgatónak a besztercebányai gimnázium I. humán-osztályának tanárát, Andaházyt). Rossznak találta a kecskeméti gimnáziumban végzett munkát is és jelentésében indítványozta, hogy ezt az iskolát (a diákok hiánya miatt) minősítsék vissza kis-gimnáziummá. Legtöbb hibát azonban a pozsonyi mintagimnázium tanárainak munkájában talált: ebben az intézményben tanul tankerületéből a legtöbb diák, ennek kellene a többi középiskola számára mintának lennie, de úgy ítélte meg, hogy