Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.
A Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége 1776 — 1783 153 vagy az őt helyettesítő Okoliasányin) valamint az írnokon kívül olykor csak egyetlen referens-tanácsos vett részt az ülésen és ez nem csak az utolsó esztendőre jellemző, amelyikre már ránehezedett a feloszlatás, az „átszervezés" sötét fellege, hanem az első évek munkájára is. Ez azt jelentette, hogy ilyen napokon valamennyi ügyet (függetlenül annak jellegétől) az éppen jelenlevő tanácsos referált, mint 1778. szeptember 4-én, 12-én és 21-én Skerlecz Ferenc, a Helytartótanács kancelláriájának vezetője (irodaigazgatója). Ennek következményeképpen az e hónapban megtárgyalt 118 ügy csaknem háromnegyedének (85-nek) ő volt az előadója, bár nem tartozott a Commissio Studiorum stabil tagjai közé. A másik megjegyzés: az ülések valamint ügyek száma nem teljesen megbízható mérőeszköz egy testület munkájának értékeléséhez. Elsősorban azért, mert gyakran előfordult, hogy egy ügyben a referens több kérelmet vagy királyi rendelkezést fogott egy csokorba: 1778. augusztus 19-én történetesen Klobusiczky József a jezsuita-vágyon sorsával összefüggő öt aktát is egy ügyként referálta — de Skerlecz Miklós is ,,egy füst alatt" adta elő a bizottságnak 1782-ben II. Józsefnek a népoktatási módszerek egységesítésére vonatkozó három utasítását és ezzel kapcsolatos javaslatait. 21 Az ügyek száma azért sem lehet megbízható mérce, mert a statisztikában a rutin-ügy (amelyből egy viszonylag rövid ülésen akár 50-et is el lehetett intézni) összemosódik az elvi jelentőségű és hosszas mérlegelést igénylő, ezért időt is rabló kérdéseket magukban rejtő ügyekkel. A bizottság történetesen 1778. augusztus 12-i ülésén tárgyalta meg a számvevőség két tisztviselőjének a tanulmányi, illetve az egyetemi alap pénztárában végrehajtott ellenőrzéséről szóló jelentéseit. A téma bejelölése a jegyzőkönyvben 10 sor, a bizottsági állásfoglalás viszont 7 és fél oldalt tölt be; az érintettek válaszára, reflexióira 4 és fél oldal jutott, a Commissio végső állásfoglalása pedig 1 és negyed oldal, ezen egyetlen ügy lényegének jegyzőkönyvi rögzítése tehát 14 oldal akkor, amikor az egész ülés protokolluma nagyon gyakran nem volt több 4—5 oldalnál. 22 Ugyanez vonatkozik az ülések számának abszolút értékmérőként való elfogadására is: a Commissio-nak volt olyan ülése, amelyiknek egyetlen napirendje volt, és az egész jegyzőkönyv (a jelenlevők felsorolásával, az ügy, valamint az álláspont lényegének kifejtésével együtt) nem hosszabb fél oldalnál — de olyan is akad, ahol a több tucat (vagy kevesebb, de alapos mérlegelést kívánó) ügyet tárgyaló sessio jegyzőkönyve több mint 40 oldal. 23 2. A tanügyi rendeletek kiadása és értékelő jelentések felterjesztése A Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának az oktatási-nevelési koncepció megvalósításában nagyon sokrétű feladata volt: gondoskodnia kellett arról, hogy az 1776/77-ben jóváhagyott tanügyi kódex rendelkezései mindenütt megvalósuljanak, a közoktatás fejlesztése érdekében szükséges minden teendőről ezért az uralkodónak jelentést és javaslatot kellett tennie. Kötelességei közé tartozott, hogy a legjobb, legrátermettebb tanárok kinevezését, illetve a hanyagok leváltását indítványozza; hogy igazgassa-kezelje a tanulmányi rendszer 21 Az előzőt lásd Prot. 1778: 994. - az utóbbit Prot. 1782: 38-39. ™Prot. 1778: 940-954. 23 Az elsőre példa az 1777. aug. 14-i — a másodikra az 1778. máj. 14-i ülés. Utóbbi jegyzőkönyvét lásd: Prot. 1778: 475 — 516.
