Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.
154 Hajdú Lajos működését biztosító birtokokat és pénzalapokat — elkerülve a különleges (értsd: túlzott vagy felesleges) kiadásokat. E feladatok egyáltalán nem voltak könnyűek, de a követelményeket túlságosan általánosan határozták meg és végrehajtásuknak sem szervezeti, sem anyagi feltételeit nem biztosították. Egy feladatát azonban el tudta látni a Tanulmányi Bizottság: ő volt az, amely az oktatási kérdésekben kiadott királyi leiratokat (rescriptum) vagy dekrétumokat intimátum formájában megfogalmazta és gondoskodott arról, hogy az érintettek a rendelkezés rájuk vonatkozó részeit meg is kapják. Ez azt jelentette, hogy az Ürményi által kidolgozott nagy tanügyi előterjesztések közül az első királyi leirat 24 (amely a Helytartótanács Tanulmányi Bizottsága és a 8 tankerület létrehozására intézkedett, tartalmazta a tankerületi főigazgatók nevét, a népiskolai felügyelők feladatait stb.) e bizottság megfogalmazásában került kiadásra. A 15 pontos helytartótanácsi leiratot — száma: 4295/1776 — mintegy 100 példányban küldték ki a megyéknek, szabad kerületeknek és királyi városoknak, megyéspüspököknek, az oktatásban is tevékenykedő szerzetesrendek főnökeinek, tankerületi főigazgatóknak stb. 25 Az ún. alaprendelkezéseknél a helytartótanácsi intimátumot azonos szöveggel kapta meg valamennyi címzett; gyakran azonban — ha az uralkodói döntés (rescriptum vagy decretum) külön-külön feladatok végrehajtását írta elő a Helytartótanács, a megyék, a tankerületi főigazgatók, a városok stb. számára, az általános bevezető és befejező rész mellett az érintetteknek kiküldött „intéz vény "-be csak a rájuk vonatkozó rendelkezések kerültek be. Ilyen esetben a kiadvány-tervezeten (amelyet láttamoznia kellett a referens-tanácsoson kívül a Helytartótanács elnökének vagy helyettesének is) a papírlap jobboldalán levő szöveg mellett a baloldalon olvasható utasítás utalt arra, hogy a megjelölt mondatokat melyik címzett vagy címzett-csoport leiratába kell belefoglalni. Ennek alapján hívta fel a szöveg felolvasója (helytartótanácsi titkár, jegyzőkönyvvezető stb.) az írnokok figyelmét a diktatúra-szobában (ahol a 20—30, de olykor még több írnok, diktálás alapján az intimátumot papírra vetette), hogy a következő bekezdést kik írják és kik ne. De nemcsak a központi kezdeményezésre megszületett, átfogó rendelkezések kijuttatása jelentett nagy munkát a Tanulmányi Bizottságnak, hanem sokszor az egyedi (főigazgatói vagy inspektori jelentésekre meghozott) királyi döntés végrehajtása is. Skerlecz Miklós zágrábi főigazgató egyik jelentése kapcsán például II. József előírta: a) A féléves jelentéseket a főigazgatók tabellában megadott szempontok szerint készítsék el; b) a népiskolai felügyelők félévenként, a mellékelt instrukció szempontjai alapján két külön táblázatot terjesszenek fel az udvarba: egyet a már megregulázott 26 és az állam által támogatott iskolákról; egy másikat pedig azokról az oktatási intézményekről, ahol a szabályozás még hátra van. Azt is előírta azonban az uralkodó, hogy e két tabellát a Tanulmányi Bizottság készítse el, megfelelő példányszámban nyomtassa ki és juttassa el a tankerületek népiskolai felügyelőihez; c) hogy e tabellákat a „tankerület bevándorlása nélkül" ellehessen készíteni, a Helytartótanács írja elő a megyéspüspököknek és a törvényhatóságok24 OL, A-39: 3873/1776. 25 Prot. 1776. aug. 12-i ülés. 26 A Felbiger-módszer szerint oktató vagy az iskola fenntartását, a tanító javadalmazását szerződésben rögzítő iskolákat egyaránt schola regulata-nak nevezték ebben az időszakban.
