Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

/ Bécs és Erdély 1741—1745 7 Az összetétel 1741 és 1745 között így alakult:

9 Az elnökletet azokon a konferenciákon, amelyeknek összetétele ismert,

10 előbb Philipp Ludwig Sinzendorf osztrák főkancellár (Savoyai Jenőnek a lengyel trónöröklési háború harctereire való távozása, majd halála óta — tehát valójában 1734-től — a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis elnöke) látja el az 1742. január 9-i konferenciáig bezárólag. (1742. február 8-án halt meg.

11 Ettől kezdve (1745. július 8-án bekövetkezett haláláig)

12 Gundaker Starhemberg az elnök az üléseken (egyetlen eset kivételével, amikor — feltehetőleg Starhemberg akadályoztatása miatt — Dietrichstein, az Udvari Kamara elnöke vezette az ülést — 1742. október 5.). Gundaker Starhemberg halála után az erdélyi konferencia egyetlen ülést tart (1745. december 23.); ezen az 1742-ben, Sinzendorf halála után létrehozott birodalmi külügyi kormányhatóság, az Államkancellária (Staatskanzlei) vezetője, Corfiz Anton Uhlfeld elnököl. Lényegében tehát szinte a most tárgyalt korszak végéig tart az aggastyánok uralma — az aggastyánoké, akiket kb. négy évtizeddel korábban, még I. Lipót utolsó éveiben, tetterős, még fiatalnak számító államférfiakként állított I. József az apja mellett kormányzó vének helyébe. Mindkettőjük pályájáról (Dietrichstein udvari kamaraelnökéről is) eléggé részletes tájékoztatást adtunk többször hivatkozott, az 1690 és 1740 közötti Habsburg-politikát és kormányzatot bemutató művünkben, úgyhogy most csak a legfontosabbakat kívánjuk megismételni róluk: Sinzendorf évtizedeken át osztrák udvari főkancellár, a Habsburg-birodalom vezető elitjén belül a „civil-párt" vezetője, szemben az 1736-ig Savoyai Jenő körül tömörülő katonai párttal. Gundaker Starhemberg udvari kamaraelnök; onnan kibuktatják, hogy aztán (különböző funkciókban) haláláig a birodalom egyik vezető pénzügyi tekintélye maradjon. Johann Franz Gottfried Dietrichstein (a család grófi ágából) lényegesen kisebb 8 Korábbi gyakorlatunkat követve, itt is jónak látjuk (a lábjegyzethivatkozások számának lehető csökkentésére) felsorolni a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicisülésekre vonatkozó források lelőhelyeit: 1741. február 7.: MOL-EK: AG 1741:22-23. sz. május 26.: uo. 1741:98., 102., 104. sz. június 18.: uo. 1741:110. sz. 1742. január 9.: uo. 1742:9. sz. március 3.: uo. 1742:44—45. sz. április 17.: uo. 1742:90. sz. június 1.: uo. 1742:121. sz. július 5., 16., 20.: uo. 1742:399. sz. augusztus 4.: uo. 1742:241., 260. sz. október 5.: uo. 1742:290. sz. november 9.: uo. 1742:377. sz. december 3.: uo: 1743:5., 1744:255. sz. 1743. július 16.: uo. 1743:176. sz. augusztus 17.: uo. 1743:181. sz. október 26.: uo. 1743:207., 209. sz. 1744. január 3.: uo. 1744:170. sz. augusztus 7.; szept. 3.: uo. 1744:208. BZ. szeptember 25.: uo. 1744:249 1/2 sz. október 30.: uo. 1744:178. sz. 1745. január 5.: uo. 1745:6. sz. február 27.: uo. 1745:66. sz. május 18.: uo. 1745:320. sz. december 23.: uo. 1745:327. sz. 10 A 26 konferenciából 25-ó az (csak az 1741, június 18-ié nem). 11 Wurzbach 35. k. 20.; ÖZV 1/1:282. "ÖZV II/l./l: 250.