Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

8 Trócaányi Zsolt tekintély náluk, de jó három és fél évtizedig (1719—1755) elnöke az Udvari Kamarának. Uhlfeld új ember. Dán arisztokrata-család sarja. Apja tábornagy III. Károly mellett Spanyolországban az örökösödési háború idején. Maga kora ifjúságában katona, majd diplomata. 1728-ban savoyai követ; 1739-ben, igen súlyos helyzetben, nagykövet a portán — talán itt szerzett érdemei révén kapja meg az államkancellárságot. A birodalom vezető államférfiának pozíciójára azonban elégtelen; még saját kormányhatóságában is Bartenstein befolyása alatt áll.

13 Az elnökséget is ellátó miniszterek akkor is tagjai a Konferenznek, amikor nem ők elnökölnek. Gundaker Starhemberg azokon az üléseken, amelyeken Sinzendorf haláláig részt vesz, rangsorban mindjárt az elnök után következik. Uhlfeld 1742. március 3-án jelenik meg az üléseken; akkor rangban az utolsó a résztvevő miniszterek között, közvetlenül az erdélyi udvari alkancellár előtt. A későbbiekben is egy ideig csak az utána a Konferenz munkájába kapcsolódó Colloredót előzi meg, 1742. október 5-én viszont a rangsor második helyére rukkol elő az elnöklő Dietrichstein mögé. Ezt a helyét némi módosulással a későbbiekben is őrzi, amikor tudmillik Joseph Lothar Königsegg-Rothenfels 1743. július 16-án, közel másfél évi szünet után újra megjelenik az erdélyi konferencián, ő mindig közvetlenül Uhlfeld előtt van a rangsorban. Abban a két esetben pedig, amelyben Lobkowitz herceg, erdélyi főhadiparancsnok külön meghívással részt vesz a Konferenz ülésén, őt illeti az elnök utáni rang. Az egy ízben elnöklő Dietrichstein helye a rangelső központi kormányhatóság-vezetőó: előbb Gundaker Starhemberg és Alois Thomas Raymund Harrach mögött (de, meglepő módon, a Haditanács éléről felfelé buktatása óta, udvari főtisztsége révén, a hatalmi elitbe számító Königsegg-Rothenfels előtt. Lobkowitz, meghívásai esetén, természetesen őt is megelőzi). A további miniszterek listájára térve, összesen két olyan személy szerepel közöttük, aki nem ténylegesen viselt funkciója révén vesz részt a Konferenz munkájában: a volt nápolyi alkirály, Alois Thomas Raymund Harrach

14 és Lothar Königsegg-Rothenfels. Inkább ebbe a kategóriába számít (funkciójának jellege révén) Mária Terézia főudvarmestere, Ferdinand Leopold Herberstein is.

15 A többiek központi kormányhatóságok vezetői: Dietrichstein, rangban utána (meglepő módon megelőzve a haditanácsi elnök Harrach-ot) Johann Friedrich Seilern, Sinzendorf utóda a Staatkanzlei létrehozása után immár csak belpolitikai feladatokat ellátó Osztrák Udvari Kancellária vezetésében,

16 Johann Joseph Harrach, a Haditanács elnöke, Nesselrode birodalmi főhadbiztos. A továbbiak (az egyetlen ízben, 1741. február 7-én szereplő Khevenhüller haditanácsi alelnök kivételével) Seilern-hez hasonlóan már új embe13 Friedrich Walter hivatkozik Füret (a későbbi porosz főkancellár) véleményére, aki szerint Uhlfeld államkancellársága alatt Bartenstein irányítja a Staatskanzleit (ÖZV II/l/l: 241.). 14

1742. április 17-én találjuk utoljára a névsorban. 1742. november 17-én hal meg (Wurzbach 7. k. 371-372.). 15 1695-ben születik. 1731—36-ban Svédországban követ. 1743—44-ben néhány ülésen vesz részt. 1744-ben hal meg (

Wurzbach 8. k. 330 — 331.). 18 A dinasztia-alapító első Johann Friedrich Seilern osztrák főkancellár unokaöccse; az, maga agglegény lévén, örökbe fogadja. Pályája íve jóval nagybátyja halála (1715) után emelkedik magasra; 60-hoz közel jár (1675-i születésű), amikor 1734 táján osztrák udvari alkancellár lesz; 1735. július 6-tól másodkancellár Sinzendorf mögött. A Haugwitz-reformig viseli a főkancellári rangot; 1751. június 18-án hal meg. (Wurzbach 34. k. 22.)