Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.
Bécs és Erdély 1741—1745 57 kifogásolt törvények eltörlésének tárgyalását, annál is kevésbé, mert 1742 márciusa óta van a rendeknek kinevezett rendes elnöke (Bethlen Ádám), a protestáns rendek az elnök felesketésénél találnak okot a számukra veszélyesnek tűnő döntést elodázó vitára. Ez azon robbant ki, hogy nincs olyan esküformula, amellyel a rendek elnökét csak ebbe a tisztségébe s nem egyben a guberniumi tanácsosságba is esketnék be (Bethlen Ádám ti. kinevezésekor nem kapta meg a guberniumi tanácsosságot; elnökelődei egyben mind tanácsosok is voltak). Űj esküformulát dolgoztatnak hát ki az ítélőmesterekkel, ezt elfogadás után a Gubernium elé terjesztik, az kis toldalékkal el is fogadja — az országgyűlésen viszont hosszú vita robbant ki azon, hogy nem kell-e esküformát először felterjeszteni az uralkodóhoz jóváhagyásra? A protestáns rendek elég szervezettek ahhoz, hogy többségi határozatot hozzanak: fel kell terjeszteni. A katolikus rendek (néhány protestáns országgyűlési résztvevő is) sürgetik a felterjesztést, hogy az országgyűlés haladhasson, Czernin királyi biztos jelzi a rendeknek: amennyiben ők egyetértettek az esküformát illetően, nem kell azt Mária Terézia elé terjeszteni, Klobusiczky püspök mint a gyűlés ideiglenes elnöke maga is sürgeti az egyetértést az esküformuláról, a többség azonban annak felterjesztése mellett van. A konferenciának Czernin, a Gubernium és magánszemélyek (közvetve elébe került) jelentéseiből jut ez tudomására. 1742. október 5-i ülésén összetett megoldást javasol: Bethlen Ádám mint a rendek elnöke a rendek által a Guberniumhoz felterjesztett s a Guberniumtól jóváhagyott esküformula szerint mielőbb tegyen esküt a Gubernium és a rendek előtt. Ezek idán a királyi biztos közölje vele, hogy Mária Terézia nem kívánja növelni a guberniumi tanácsosoknak a Diploma Leopoldinumban megjelölt 12-es számát, de számfeletti guberniumi tanácsossá kinevezi (szavazati joggal, a rendek elnökének helyével a rangsorban, de illetmény nélkül a legközelebbi üresedésig, és nem tekintvén az esetet precedensnek). A királyi biztos ennek megtörténte után mutassa be a Guberniumnál a rendek elnökét a Gubernium tanácsosságába iktató rendelkezést, történjék meg ez a beiktatás is. Mária Terézia egyszerű „piacet"-tel hagyta jóvá a javaslatot. A protestáns rendeknek nincs tehát további közjogi fogódzója a kérdéses törvények eltörlésének elhárítására — mégis el lehet húzni egy évig az ügyet. Közben a Konferenz két olyan ügyet tárgyalt (1742. december 3-án), amelyek lényegében ebbe a problémakörbe: a katolicizmus megerősödésének kérdéskörébe tartoznak. Az első a szigorúbb obszerváns erdélyi ferencesek azon kérése volt, hogy kapjanak nova (ill. egy esetben púra) donatiót erdélyi konventjeikre és rendházaikra. 89 A konferenciát láthatólag meghökkentette a ferences intézmények száma Erdélyben, mert nem zárkózott el ugyan a nova, ill. púra donatio megadása elől, de tájékoztatást kért az uralkodónak az erdélyi katolikus rendektől: hány szerzetes él az egyes konventekben és rendházakban, addig is a katolikus rendek útján megintette volna a ferenceseket: a jelenlegieken túl ne emeljenek konventeket és rendházakat Erdélyben, s ne növeljék a szerzetesek számát se, különben azok az alamizsnagyűjtéssel terhére lesznek a lakosságnak. Itt már némileg a felvilágosodás szelleme érződik a határozaton — ha a Birodalom háborús nehézségeinek szorongató hatásától elválaszthatatlanul is. A másik aznap tárgyalt ügy az Erdélyben szintén erőteljesen (bár nem a ferencesek arányaiban) terjeszkedő piaristák medgyesi 89 Előterjesztésük szerint ekkor 12 konventjük és 9 rendházuk volt Erdélyben; hozzájuk tartozott még a kolozsvári Szent-Erzsébet apácazárda.
