Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.
hS Trócsányi Zsolt iskolaalapítási kísérlete volt. Az ügy az 1730-as évek második felére nyúlt viszsza. A Besztercén rendházzal bíró piaristák Medgyesen házat szereztek iskolaalapítás céljaira. A vétel azonban megtámadható volt: az a rekatolizált szász személy, akitől ők megvették a házat, a medgyesi tisztség szerint nem volt medgyesi polgár, sőt lakos sem, a vételi szerződést az eladók vérrokonainak és a városi tisztségnek mint gyámhatóságnak a tudta nélkül kötötték, a szerződésnek a város szerint komoly szabálytalanságai voltak, s végül az eladóknak egy vérrokona is jelentkezett vevőként. A besztercei piarista házfőnök mégis birtokba vette a házat, erre a vevőül jelentkező vérrokon helyi karhatalommal foglaltatta vissza, eltávolítva onnan a rend jelvényeit; a piarista házfőnök erre perbefogatja a medgyesi tisztséget, s a per még folyik, amikor (1740. május 13-án) a piaristák (ők katonai karhatalommal) behatolnak a házba. Mindkét fél jogait követeli hát — s hogy a dolog még bonyolultabb legyen, a szigorúbb obszerváns ferencesek (akiknek további terjeszkedésének meggátlásáról ugyanez a konferencia hozott előzőleg határozatot) azon a címen protestálnak a piaristák Medgyesre telepedése ellen, hogy korábban nekik volt ott rendházuk, ők igényüknek a kánonjog szerinti rendezését kérték. A Konferenz egyértelműen a piaristák mellett foglalt állást, azt hangoztatva, hogy ez a rend rendkívül alkalmas az erdélyi ifjúság nevelésére. Az ekkor Bécsben tartózkodó Lobkowitz főhadiparancsnok feladatává kívánta tenni, hogy Erdélybe visszatérve minél hatékonyabb módon tárgyaljon a házról a medgyesi tisztséggel. Mária Terézia hozzájárult ehhez. Visszatérve most már az alapkérdésre, a Habsburg- és katolikusellenes törvények eltörlésére, az az országgyűlés, amelyen a protestáns rendek már nem tudnak kitérni ez elől, 1743 őszén kezdődik. A Konferenz 1743. október 26-án foglalkozik először a gyűlés ügyével; felolvassák Czernin-nek, az országgyűlés királyi biztosának a gyűlés tárgyalásairól a Haditanácshoz küldött jelentését. A konferencia megkérdezi az Erdélyi Udvari Kancellária jelenlevő képviselőit (Gyulaffit és Kozma tanácsost), hogy a Gubernium küldött-e már fel tájékoztatót a diétáról. Azok kénytelenek nemmel felelni. A konferencia nem titkolja csodálkozását és rosszallását emiatt, és utasítja a Kancelláriát, hogy az még aznap rendelkezzék a Guberniumnak: ahogy a királyi biztos minden postával tájékoztatja a Haditanácsot az országgyűlés állásáról, úgy ő is tegye ezt az Erdélyi Udvari Kancelláriával, s a Kancellária ennek alapján referáljon az ügyekről Mária Teréziának s akiket még illet a dolog. A Kancellária még aznap sietve közli is a rendelkezést a Guberniummal. 90 Érdemi tárgyalásra azonban csak 1744. január 3-án kerül az ügy a konferencián — azután, hogy a Gubernium, látva az országgyűlésen kialakult helyzetet, 1744. január 8-ra napolta el a gyűlést, hogy közben az uralkodó elé terjessze a vitás kérdéseket. Az ellentétek ott kerültek felszínre, amikor a katolikus rendek a Habsburg-ház örökös uralmáról szóló egyik törvénycikkbe bele kívánták toldani azt, hogy az uralkodó sem a katolikusellenes, sem a jezsuitákat Erdélyből kitiltó törvénycikkeket nem kívánja megerősíteni. A protestánsok veszélyesnek tartották ezt a fogalmazást (bár azzal már ők is tisztában voltak: engedni kell), ők Mária Teréziának 1742-ben a rendi követségnek adott válaszára kívántak támaszkodni; a királynő akkor ti. azt ígérte a rendeknek, hogy megtartja őket azon jogaikban, törvényeikben és kiváltsá90 MOL-EK:AG 1743:209. sz. (a Kancellária 1743. október 26-i levelének fogalmazványa a Guberniumhoz).
