Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

Bécs és Erdély 1741-1745 55 nium tegyen javaslatokat megfelelő haza fiaira kincstári tisztségek megüresedésekor. Mária Terézia elfogadta ezt. A bíráskodás ügyeivel egyetlen ízben foglalkozott a konferencia (1745. december 23.); a rendek (Mária Teréziának 1742-ben a rendi küldöttségnek adott resolutiójára hivatkozva) ismételten kérték, hogy adják át polgári szerveknek a hadbíróság joghatósága alatt levő hamispénzverőket. Ez a bűncselekmény valóban civil bíróságokra tartozott, a Konferenz azonban csak azokat engedte volna át a polgári szerveknek, akiket az 1742. évi resolutio után tartóztattak le. Mária Terézia ,,piacet"-jét adta ehhez. (Egy egyedi ügyet is tárgyalt ezekben az években a konferencia — 1742. december 3-án —: Michael Philipp Hoffnungswald — az előző évtizedekben váltogatva kincstári jövedelmek igazgatója, ill. bérlője — szebeni házának kvártélymentességét.) * Eléggé röviden foglalhatjuk össze azt, amit a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis-nál tárgyalt olyan ügyekről elmondottunk, amelyek nem a három kiemelt ügycsoportba (az 1741—42. évi válság, Erdély részvétele az osztrák örökösödési háború alatti háborús erőfeszítésekben, az időszakot lezáró komplexum: a Habsburg- és katolikusellenes törvények eltörlése és Inochentie Micu-Klein bukása) tartoznak. Legnagyobb részüket III. Károly évtizedeiből már jól ismert ügyek teszik: országos kormány hatóságok tisztségeinek betöltése, instructióval való ellátásuk, székhely-ügyeik, törvényhatósági főtisztségek betöltése (egy esetben római katolikus püspök kinevezése). Csak a kormányzati apparátus működtetése s nem reformja (mert érdemi reformot a cancellarius provinciális instructiója nem jelent, az országos főszámvevőségé pedig lényegében már az előző időszak végén elkészült), még kevésbé érdemi reform. Talán érthető ez a Birodalom lét-nem-lét küzdelme közben, de valóban nem több, mint rutin-munka. A reformok szüksége tovább érik, a személyeket már keresik hozzá — megindulásuk még várat magára. Ami magát az erdélyi hatalmi struktúrát illeti, ott folynak tovább a csoportharcok a Kornis—Pettki—Gyulaffi-csoport s a Haller János körül tömörülő erők között. Tovább tart az ellenreformációs nyomás, amelyet részben mérsékelnek a Habsburg vezető elit külpolitikai meggondolásai és a Sinzendorf halálával beálló változások a vezető elit hatalmi viszonyaiban — ahogy a kormányhatósági és törvényhatósági főtisztségekért vívott harcban is időnként érezhető a központi kormányzat taktikus mérséklete. D) Az időszak lezárása: az 1744. évi változások Az 1741 —45-i időszakot az eddig elmondottak alapján, úgy hisszük, joggal tartjuk átmeneti időszaknak Erdély történetében. Annyiban is, hogy ekkor alakul ki az erdélyi vezető elit csoportjainak az 1730-as évektől eltérő részvétele a helyi hatalmi struktúrában — nem egyenes vonalú összefüggésben azokkal a változásokkal, amelyek a Habsburg-birodalom vezető elitjének struktúrájában ezekben az években történnek. De átmeneti időszak abban az értelemben is, hogy még nem indul meg a Birodalom kormányzati rendjének nagyarányú reformja, amellyel párhuzamosan (ismét nem feltétlenül egyenes vonalú összefüggésben) Erdélyben is sor kerül lényeges átalakításokra. A feltételek