Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

Bécs és Erdély 1741-1745 53 post,

79 gr. Ferdinand Halleveil passau-i consistorialis, probstdorffi (Ausztria) plébános,

80 br. Klobusiczky Ferenc címzetes püspök, esztergomi generalis vicarius,

81 br. Wenceslaw Bukovsky választott püspök,

82 Fábry Jakab nagyváradi kanonok, választott püspök,

83 Kovács Pál nagyváradi kanonok,

84 s végül Máriási Sándor címzetes püspök, egri kanonok és káptalani főesperes.

85 Az Erdélyi Udvari Kancelláriának ebből a névsorból kell válogatnia. Abból indul ki, hogy az erdélyi katolikus püspök egyházi tiszte mellett guberniumi tanácsos is, olyan személyt kell tehát kiválasztani, aki mindkét feladatra alkalmas, tehát erdélyi legyen, ismerje az ország lakosainak jellemét s a katolicizmus ügyének állását, s tudja: mihez hogyan nyúljon. Ismernie kell a magyar nyelvet (a püspök évek óta helyettes elnöke az országgyűlésnek — Bornemiszsza János ti. nem fungál országos elnöki tisztében) s Erdély közjogát. A Kancellária előterjesztése hivatkozik arra, hogy az előző püspök, Sorger (bár jól tudott magyarul) 10 évi erdélyi püspökség után sem értette az erdélyi tövényeket és szokásokat,

86 így minden tiszteletreméltósága ellenére keveset tudott lendíteni a dolgokon. Két további súlyos érve is volt. A román vallási uniónak is csak hasznára lesz, ha a püspöki tisztre képzett és egyben az unitusok által hosszú gyakorlat révén elfogadott, szokásukat és nyelvüket ismerő

87 személy kerül. A másik érv szerint Erdélyben ez az egyedüli katolikus püspökség, erdélyiek pedig Magyarországon nem nyernek el ilyen tisztséget — ez tehát az egyetlen lehetőségük a magasra jutáshoz. Ezzel a kemény logikával felépített érveléssel a Kancellária kizárta a jelölésből a felségfolyamodvánnyal jelentkező 8 személyt; az is érthető volt, hogy első helyen a még javakorabeli, az unitus románok között is forgolódó Csatot javasolta; Demetert nyilván inkább csak tapintatból iktatta be másodiknak, hisz az már maga visszalépett. Kastal harmadikul jelölése is formális volt. Aligha volt más és több tapintatnál a konferencia állásfoglalása sem (1741. február 7.): abban Demeter került az első helyre, talán azért, hogy ő úgy is elesvén, a Konferenz által másodiknak jelölt Csató kinevezése kézenfekvő legyen (harmadikul itt is Kastal szerepelt). Mária Terézia azonban Klobusiczkyt nevezte ki, feltehetően az esztergomi érsek közbenjárására. Az viszont, hogy a Sinzendorf által vezetett konferencia álláspontjából eltérően döntött, mintegy jelezte, hogy a Konferenz III. Károly alatti feltétlen uralma Erdély ügyeiben (III. Károly 29 év alatt tulajdonképpen 79 Rómában tanult teológiát és kánonjogot, majd (4 évi szalónaki lelkészség után) az 1740-es évek elejétől győri nagyprépost. 80 Halleveilnek az említett jellemzés nem tud különösebb érdemet tulajdonítani. 81 Jellemzése szerint Rómában szerzett teológiai doktorátust. A tisztség megüresedóse után elnyerte az esztergomi nagyprépostságot, így írásban visszavonta az erdélyi püspökség iránti kérését. 82 Pályája első jelentősebb állomásán filozófia-professzor, majd az örmények és ukránok között végez missziós tevékenységet, közben 5 évig tanulva teológiát Rómában. 1740 tájt Prágában működik. 83 1713-ban galántai plébánosként kezdi tevékenységét. Jelentős érdemei vannak hívek visszatérítésében egyházába, új parókiák szervezésében és mások újjászervezésében. 1730-tól, Csáky bíboros életében kalocsai generális vicarius, nagyváradi káptalani esperes. Királyi tanácsosi címet visel. 84 Apja nógrádi alispán; szerepe van a Habsburg-uralom 1711 utáni berendezkedésében megyéjében. Maga 5 évig szórvány-lelkész, majd bajai plébános, végül váradi kanonok. Jellemzése rekatolizációs tevékenységét méltatja. 85 A jellemzés róla semmi érdemit nem mond. 86 A kancelláriai előterjesztés szerint kijelentette: „se ista non capere". 87 Ez az utalás félreérthetetlenül Csatóra történt.