Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

Béca és Erdély 1741-1745 47 a rendek 1738 elején dolgoztak ki, s a Gubernium kevés változtatással jóváhagyott.

74 A konferencia, majd Mária Terézia változtatás nélkül fogadta el a tervezetet. 1743. augusztus 17-én ismerkedett meg az erdélyi konferencia a kincstartóság új instructiójával.

75 Ezt előbb egy delegált udvari bizottság vitatta meg, amelyben az Udvari Kamara és az Erdélyi Udvari Kancellária is képviseltette magát. Annak azonban nincs nyoma, hogy a felolvasott szöveget érdemben megvitatták volna; csak az Erdélyi Udvari Kancellária adta elő a Gubernium az iránti kérését, hogy a kincstartóság tagjait a Gubernium jelölje Erdély polgáraiból (a kincstartó meghallgatásával). A konferencia úgy látta, hogy kincstári tisztségekre, a Birodalom más tartományainak általános gyakorlata szerint, nem engedhető meg jelölés; az azonban megtehető, hogy a Gubernium és a kincstartó egyetértésben válogassa ki a kincstári apparátus embereit, képesség, becsület és vagyon alapján, majd a Gubernium az Erdélyi Udvari Kancelláriához, a kincstartó az Udvari Kamarához terjessze fel őket. A Guberniumot meg kell nyugtatni: Mária Terézia (ahogy 1742-ben a rendi küldöttségnek is jelezte) a tisztségek betöltésénél caeteris paribus haza fiainak juttatja az elsőbbséget. Királynői resolutiónak e kérdésnél nincs nyoma (talán azért, mert az ülés fő tárgya a Bécsben tartózkodó Inochentie Micu-Klein kérvényei voltak; azokra bőven reagált Mária Terézia). Kormányhatóságok egyéb ügyei csak néhány ízben kerültek az erdélyi konferencia elé. 1742. december 3-án az Erdélyi Udvari Kancellária tette szóvá saját nehézségeit: illetményei más kancelláriákhoz képest igen alacsonyak (ráadásul ennek a kincstárból járó részét a Birodalom helyzete miatt régen nem fizetik), a Kancellária azon tagjainak is alig van haszna otthoni birtokaik jövedelméből, akiknek vannak ilyenek, Erdély távol lévén Bécstől. Illetményeik kiegészítéséül a kancelláriai taxa jövedelmek szolgáltak; a taxák nem lévén szabályozva, a Magyar Udvari Kancellária gyakorlata szerint jártak el (pátens formában kiadott címereslevelek után 200, könyv formájúak után 300 Ert). A Magyar Udvari Kancellárián azonban a taxa fokozatosan 1000 Értig emelkedett; az Erdélyi Udvari Kancellária Mária Terézia hozzájárulását kérte ahhoz, hogy ő is emelhesse a taxákat (arra hivatkozva, hogy ez sem a kincstárt, sem az adózókat nem terheli, és így számosan vissza is léphetnek a nemességtől). A Konferenz hozzájárult a pátens formájú oklevelek taxájának 300, a könyv alakúaknái 400 Frt-ra emeléséhez; Mária Terézia jóváhagyta ezt. Az 1743. augusztus 16-i konferenciának kellett döntenie az országos főbiztos helyéről az országgyűlés rangrendjében. Korábban ez nem volt meghatározva, a főbiztos vagy guberniumi tanácsossága, vagy főispánsága szerint foglalt helyet a rangsorban, az 1742-ben kinevezett Kornis Antalnak pedig láthatóan fel kellett adnia főispánságát. így a rang viták megelőzésére az a megoldás született (hivatkozással Teleki Mihály esetére, aki főszámvevősége mellé címzetes guberniumi tanácsosságot nyert), hogy Kornis is kapja meg a guberniumi tanácsosi címet, s tisztsége rangosabb lévén az országos főszámvevőségnél, a rangrendben kerüljön Teleki Mihály elé. Mária Terézia jóváhagyta a határozatot. 74 Lásd erre nézve szerző „Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat Erdélyben 1690 — 1740)" c. munkáját (kéziratban). 75 Ismertetését lásd szerző „Erdélyi kormányhatósági levéltárak" e. munkájának 474-476. oldalán.