Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

46 Trócsányi Zsolt tanúsít ellenszenvet. Mária Terézia ki is nevezte Diószegit. Az időszak utolsó, 1745. december 23-i Konferenz-ülésén is születik ilyen döntés: az előléptetett katolikus Berzenczei István helyére a szintén katolikus Miske Imrét javasolják; megkapják hozzá az uralkodói jóváhagyást. Ugyancsak az 1745. december 23-i ülésen foglalkoznak kolozsmonostori konventi requisitori (levéltárnoki) tisztség betöltésével. A konferencia Szelj es Mihályt javasolja az elhalt Páter Pál helyére; Mária Terézia jóváhagyja ezt. A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicisnak az országos kormányhatóságokkal kapcsolatos egyéb ténykedéséből említjük első helyen főtisztségviselők vagy kormányhatóságok instrudióinak kidolgozását, ill. az ilyen tervezetek felülbírálását. Az 1742. november 9-i ülésén két ilyen instructio-tervezet is vitára került; elsőnek az újonnan létesített tisztség viselőjének, a tartományi kancellárnak (cancellarius provinciális) utasítása. A tervezet szerint a cancellarius provinciális feladata volt a Gubernium ügymenetének jó rendben tartása; mindenekelőtt azonban arra kellett figyelnie, hogy az uralkodó és a Gubernium rendeleteit végrehajtják-e, ennyiben tehát funkciója lényegesen több volt egy irodaigazgatóénál. A Gubernium elé kerülő pereknél ügyelnie kellett rá, hogy olyan perek, amelyek első fokon a törvényhatóságok, másodfokon pedig a királyi tábla elé tartoztak, ne kerüljenek idő előtt, e fórumok megkerülésével a Guberniumhoz. Az ott tárgyalandó pereknél megtartandó a series (ennek összeállításánál első helyre az uralkodó érdekeit illető perek kerüljenek, ideértve a fisealis pereket is, majd a községek, továbbá az özvegyek és árvák perei, végül a többi perek, érkezésük sorrendjében), A Gubernium tanácsülésein a tartományi kancellár feladata volt a szavazatok feljegyzése; az elintézésfogalmazványokat (a titkárok útján) a többségi határozat szerint kellett elkészíteni. Azt a gyakorlatot fenntartotta a tervezet, hogy súlyosabb ügyekben a felségelőterjesztéshez csatolni kell a különvéleményeket. Tiszte volt ügyelni arra, hogy a felségelőterjesztéseket megfelelő stílusban fogalmazzák.

73 A Gubernium rendelkezéseit a gubernátorral együtt neki is alá kellett írnia (rajtuk kívül, a lapszélen, az expediens titkár aláírása is ott kellett hogy szerepeljen). Alá voltak rendelve a Gubernium irodalmi munkáját ellátó személyek: a titkárok, lajstromozók, taxator, fizetett és díjtalan írnokok; a titkárokon és regisztrátorokon át ő felügyel az esküdt írnokok erkölcseire, hivatali magatartására és tanulmányaira, ő őrizte azt a pecsétet, amellyel az addigi gyakorlatban a Gubernium közigazgatási és bíráskodási expeditióit megpecsételték. Ő adta át ezeket a kiadmányokat továbbításra a tartományi postamesternek. A Gubernium levéltárából csak a gubernátor és az ő tudtával és beleegyezésével volt irat közölhető bárkivel; a hatóság írnokai és más esküdt személyek csak az ő (vagy a titkár) engedélyével vihettek haza ilyeneket másolásra. (A tervezet egyelőre nyitva hagyta a Gubernium kancelláriája taxáinak kérdését.) A feladatokkal túlzsúfolt konferencia jóváhagyta a tervezetet; a Guberniumnak oly értelmű rendelkezést látott jónak küldeni, hogy az az általa fogalmazandó (uralkodói megerősítésre nem felterjesztendő) esküformula szerint eskesse be tisztébe a tartományi kancellárt. Az országos főszámvevőség instructiójának meghatározásánál (ez is a Konferenz 1742. november 9-i ülésén történt) az a tevezet szolgált alapul, amelyet 73 A Habsburg-korszak első évtizedeiben nemcsak a rendek, hanem a Gubernium is több ízben kapott uralkodói helytelenítést véleményének éles (vagy csak annak ítélt) fogalmazása miatt.