Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

Bécs és Erdély 1741-1745 45 hozó 1742. augusztus 4-i konferencián. A táblán ekkor nem kevesebb, mint 5 ülnöki hely üres, 4 katolikusoké (betöltőik Mikola László, Czikó Ferenc, Csulai Imre és Torma Sámuel voltak) és egy reformátusé {Vass Dánielé). E helyekre a katolikus jelöltek Huszár József, Béleli János, Székely Elek és Berzencei István, a református ülnök helyére Bethlen Sámuel. Mária Terézia ki is nevezi őket. Több érdekességgel bíró eset az, ami 1742. november 9-én került az erdélyi konferencia elé. Ebben az esetben az unitáriusok egyik legutolsó országos főtisztségviselője, Balogh Zsigmond királyi táblai ülnök helyére kellett új személyt állítani. A tisztségre először maga a királyi tábla jelölt mindhárom érdekelt felekezetből (így tehát szó sem volt a „de cujus vice agitur" elvéről), a katolikusok közül Apor Lázárt, id. Haller Pált, Jósika Lászlót, Nagy Boldizsárt és Macskási Pétert (5—4—2—2—2 szavazattal), a református felekezetből Bánffy Ferencet, Naláczi Istvánt és Inczédi Sámuelt (mindegyikük 3 szavazatot kapott), az unitáriusok sorából Henter Jánost és az 1741—42. évi rendi küldöttségnél is szóba került Simon Jánost 6—6 szavazattal és Gálfalvi Jánost 4-gyel. A Gubernium erősen változtatott a névsoron: Apor Lázár mögé (a guberniumi szavazásnál is 5 szavazatot kapott) felhozta Macskási Pétert (3), s újonnan beiktatta a névsorba Torma Jánost. A református jelöltek közül Bánffy Ferenc itt 8 szavazatot kapott, utána két új név került a listára: Wass Miklós (6) és Rhédei József (3). Az unitáriusok 4 jelöltje egyaránt 4—4 szavazatot nyert; új volt köztük az első helyre rangsorolt Horváth Ferenc és a harmadik, Váró Mihály; Henter János a második, Simon az utolsó helyre került. A Konferenz a ,,de cujus vice agitur" elvét III. Károlynak az unitáriusoknak a tisztségekből való fokozatos kirekesztéséről szóló, többször idézett resolutiójával helyettesítette, s végül is Apor Lázárt javasolta, aki csak a katolikusok közül nyerte a legtöbb szavazatot mind a királyi táblán, mind a Guberniumnál. Mária Terézia őt nevezte ki. A következő királyi táblai üresedésnél Bánffy Ferencet már nem lehet elütni az ülnökségtől: e tisztségből az ifjabb Szentkereszti Andrást léptették elő, aki református; a királyi táblán óriási az előnye a többi jelölttel szemben (a katolikusok közül Torma János 5, Jósika László 4, Haller Pál, Baronyai Ferenc és Budai István 3—3 szavazatot kap, a református jelöltek: ő 9, Inczédi Sámuel 6 és Rhédei József 5 szavazattal), a guberniumi szavazásnál ugyan Torma felzárkózik melléje (mindketten 10—10 szavazatot kapnak, a csupa új többi katolikus jelölt Damokos Antal, Haller Oyörgy és Olasz Ferenc 4-et, ill. 3—3-at, a reformátusok közül a szintén újonnan behozott Bethlen Ferenc 5-öt, Inczédi Sámuel 4-et), a Konferenz (1743. október 26-án) itt jónak látja betartani a „de cujus vice agitur" elvet, a szavazási eredmények mellé felsorakoztatja még Bánffy apjának és saját magának érdemeit, képességeit, jogi tudását. A királynő őt nevezi ki. A legközelebbi, 1744. évi királyi táblai ülnöki jelölésnél (a Lázár János előléptetésével megüresedett helyről van szó) a királyi tábla javaslatába a katolikusoknál csupa ismert név (Baronyai Ferenc, Jósika László és Torma János, 7, ill. 5—5 szavazattal), a reformátusok sorában újak (Ugrón István, Nemes Ferenc és Diószegi Mihály, 9, 8 és 7 szavazattal); a Gubernium a katolikusoknál csak a sorrenden változtat (Torma, Baronyai, Jósika — 7, 6, 5 szavazat — ), a reformátusok közé Nemes helyére Bethlen Ferencet iktatja (Ugrón 9, Bethlen 6, Diószegi 4 szavazatot kap). A Konferenz (1744. augusztus 7-én), református ülnöki helyről lévén szó, református jelöltet hozott szóba — de a mindkét említett fórumon a legkevesebb szavazatot kapott Diószegit, képességeit, jogtudását, korát hozza fel mellette érvül és nem utolsósorban azt, hogy a katolikusokkal szemben sem