Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

;Í8 Trócaányi Zsolt foglalkozik Erdély adójának mennyiségével; csak az időszak utolsó ülésén (1745. december 23.). Akkor a vita mindkét részről ugyanazokkal az érvekkel folyik: az őszi concursuson részt vevő főtisztek ós követek az évek óta tartó rossz termésre, az állatállomány marhavészben és rühben való elpusztulására, ezen felül a kereskedelem hiányából eredő pénzszűkére és a magas erdélyi adóhátralékokra hivatkoznak, a konferencia pedig (a még mindig növekvő háborús terhekre utalva) nem ad könnyítést sem az adóból (609 940 RFrt 30 Kr), sem az Udvari Kamara által 111 892 Ert-ra kalkulált kvártély-pótlékból. Minthogy pedig az adóhátralékok összege 1745 októberének végén valóban riasztó volt (326 589 Frt 16,5 Kr), a konferencia a Gubernium feladatává kívánta tenni annak megvizsgálását, hogy miért nőttek a restanciák ilyen szokatlanul nagyra, s amennyiben ennek a helyi tisztek késlekedése az oka, az országos főhatóságra bízta engedelmességre és feladatuk ellátására intésüket. Minthogy pedig ekkora hátralékok felhalmozódása abból is fakadhatott, hogy nem küldtek ki felvételükre idejében katonai végrehajtást, a Gubernium az országos főbiztosság útján alkalmazza ezt a módszert. Havonta és törvényhatóságok szerint jelentse a hátralékok és más kivetések behajtásának eredményeit az Universalbancalität-nek és az Erdélyi Udvari Kancelláriának. Mária Terézia resolutiója külön is hangsúlyozza: a Guberniumot nyomatékosan inteni kell az adóbehajtás szorgalmazására. Minden hagyományos még: az adó előlegezése a szeptemberi consursusokon és a róla folytatott formális alku az országgyűlésen (a rendek tudják, hogy a királyi biztos engedhet az előterjesztett összegből, a királyi biztos viszont azt tudja, hogy mennyit), a vitatkozó felek érvei (rossz termés, járvány, marhavész, a kereskedelem hiánya, pénzszűke, túlkapások, ül. a birodalom háborús terhei — új elem csak a túlzott földesúri szolgáltatás mint adózóképességet veszélyeztető tényező eléggé szerény megjelenése az érvrendszerben), az adórendszer maga is: a calculus-rendszeren nincs változás. Csak a változás szüksége érik (az 1745. októberi adóhátralék-mennyiség riasztó), s most kezdenek felemelkedni Erdély kormányzatában azok az államférfiak, akik majd képesek lesznek az adóreform kidolgozására és bevezetésére. Radikális változás történik viszont a hadkiállítás kérdésében. Mária Terézia a szükség által is élesztett nagy reményekkel kezd bele új típusú katonaság létrehozására Erdélyben; 1741 őszén 5 ezer lovast vár onnan, fegyverzettel ellátva. A Gubernium erre 1741. november 14-re egybehívja Szebenbe a törvényhatóságok főtisztjeit és követeit, bővebb magyarázatot kívánván adni nekik a lovasok kiállításáról. Azok azonban ismételten a teljes országgyűlés összehívását sürgetik az ügyben, s a Gubernium (arra hivatkozva, hogy instructiójában csak a — régi típusú — hadfelkelésről van szó, ilyen hadkiállításról nem) felségelőterjesztésben jelenti ki: nem tud továbblépni az ügyben. A Konferenz 1742. január 9-én enged: csak ezer lovas kiállítását várja, s további 1500 gyalogét a három natióból (azzal, hogy fegyverrel, egyenruhával máshonnan fogják ellátni őket). A dolog meggyorsítására engedélyezné országgyűlés összehívását. Mária Terézia kénytelen ,,placet"-tal fogadni a javaslatot, annak hozzátoldásával: a gyalogok számát lehetőleg tornásszák fel kétezerre. A rendek most tovább alkudoznak, felismerve, hogy a hadkiállítás kötelezettsége egyben katonatiszti pályák lehetőségét is nyújtja fiaiknak. Azt kérik, hogy a kiállítandó ezer lovasból, ill. kétezer gyalogból külön reguláris ezredeket formáljanak, hogy a nemességnek is módja legyen a hadiszolgálatra, s azzal is érvelve, hogy a kiállítandó újoncok nyelvismeret hiánya miatt nem