Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - KRÓNIKA - Bertényi Iván: A Nemzetközi Pecséttani Bizottság 1985. évi velencei ülése : 1985. júl. 3–6. / 275–278. o.

Krónika 277 oklevelek szöveghűsége, mind a lerajzolt pecsétek reprodukciójának a pontossága szempontjából kielégítő minőségű. E körülmény különösen fontossá teheti e másolatokat olyan esetekben, amikor a lemásolt eredeti oklevelek, pecsétek időközben elvesztek, vagy lappanganak anélkül, hogy kiadták volna Őket. Ilyen esetekben ugyanis a kézirattárakban őrzött másolatok az egyedüli források, amelyek segítségével ezeknek az elveszett, lappangó okleveleknek a szövege, pecsétje a tudományos kutatás számára jól-rosszul rekonstruálható . ANDRÉE SCUFFLAIREnek, a Belga Királyi Főlevéltár osztályvezetőjének az előadása a brüsszeli új történeti segédtudományi tanulmányi központot mutatta be. Terminológiai szempontból is igen tanulságos az új intézmény elnevezése, hiszen a hazánkban is sokat vitatott, újabban egyes esetekben mellőzött „történeti segédtudományok" („Sciences auxiliaires d'histoire") kifejezést tünteti fel, azaz megőrzi e hagyományos, hosszú gyakorlat által szentesített terminus technicust. Az új központot 1985 májusában nyitották meg. Célja rendezvények tartása, melyek keretében az egyes történeti segédtudományok képviselői összejöhetnek szakmai problémáik megvitatására. Eddig egy ilyen találkozót szerveztek: a Nemzetközi Heraldikai Akadémiával közösen a nyugat-európai heraldika forrásairól rendeztek konferenciát számos érdekelt ország címertani kutatóinak a bevonásával. ,A Pecséttani Bizottság ülésének záróelőadását STEFÁNIA RICCI, az Olasz Központi Állami Levéltár levéltárosa és ALDO MARTINI, a Vatikáni Titkos Levéltár munkatársa közösen tartották a pecsétkiállitások rendezésének első vatikáni és olaszországi tapasztalatairól. Lényegében két nagy kiállítás rendezésének a tanulságai kerültek szóba. A Vatikáni Titkos Levéltár 1985. február 19-ón nyitotta meg egyhónapos, reprezentatív pecsétkiállítását. A kiállítást katolikus egyházi körökben igen magasra értékelték: a megnyitón megjelent, s beszédet mondott II. János Pál pápa is. A Vatikán hivatalos lapja, a L'Osservatore Romano nemcsak a megnyitásról és a pápa ottani szerepléséről számolt be részletesen, hanem Aldo Martininak ,,A középkor világa fémben" című, a pecséthasználatot és a középkori pápai bullákat bemutató terjedelmes cikkét is leközölte. (L'Osservatore Romano. Wochenausgabe in deutscher Sprache. 15. Jahrgang, Nr. 17. 26. April 1985. 6 — 7. pp.) A második kiállítás eredményességót, tanulságait már nem az előadók ismertették, hanem maguk a hallgatók győződhettek meg róla. Martini és Ricci csak néhány magyarázó szóval és adalékkal szolgált ahhoz a kéthónaposra tervezett nagyszabású kiállításhoz, amelyet a Pecséttani Bizottság ülése tiszteletére Velencében rendeztek, s július 6-án a város központjában, a festői Szent Márk térre nyíló Museo Correrban nyitotta meg kapuit a Bizottság tagjainak a jelenlétében. Míg a Rómában rendezett kiállítás főként a Vatikáni Titkos Levéltár anyagára épült, a Museo Correrban elsősorban a Velencei Állami Levéltárból kiválogatott okleveleket, iratokat állítottak ki, de emellett a pecsétmásolatok, tablókra helyezett fényképek is fontos szerepet kaptak. Miként a római, a velencei kiállítás is egy nagy, didaktikus tablóval indult: kinagyított pecsétfényképek és melléjük írt rövid, világos magyarázó szövegek mutatták be, mi a pecsét előlapja, hátlapja, ábrája, körirata stb. Ezután vitrinekben elhelyezett arany, ólom, viasz stb. pecsétek ismertettek meg a pecsétek anyagával, típusaival. Láthattak a látogatók uralkodói, feudális főúri, városi, céh-, egyetemi és magánpecséteket, számos, különböző méltóságviselőhöz köthető (köztük pápai) egyházi pecsétet stb. Tekintettel a rendező városra, több velencei dogé arany- és ólombullájának, s alsóbb városi kormányzati szerv pecsétjének a bemutatására is sor került. Hála Velence kiterjedt középkori kapcsolatainak, lehetőség nyílt a legszélesebb értelemben vett nemzetközi pecséthasználat bemutatására: így szerepelhettek a kiállításon orosz cári, orthodox egyházi, távolkeletről származó pecsétek is. A magyar látogatónak különösen jól esett, hogy középkori királyaink pecsétjeivel több alkalommal is találkozhatott. Már a kiállításra invitáló plakáton Zsigmond király trónpecsétje volt látható, amelyet egy 1437. évi, német birodalmi ügyben kelt privilegiális oklevélről fényképeztek le. Igaz, ez Zsigmond birodalmi pecsétje volt, de köriratában jól olvashatóan ott szerepelt az uralkodó magyar királyi címe és mezejében — címerpajzsban — a magyar címer kettőskeresztje is. A titkos pecsétet, mint pecsótfajtát Zsigmond feleségének azzal az 1387-es nyugtáján szereplő sigillum secretumával mutatta be a kiállítás, amellyel Mária királynő a Velence számára az 1381-i turini békében előírt évi adó megfizetését igazolta. De szerepelt II. Ulászló 1503. évi függőpecsétje is azon a szövetsóglevólen, amelyet a magyar király a török ellen Velencével kötött szövetségről állított ki. Későbbi, Habsburg királyaink pecsétjei közül is többet kiállítottak. A trónpecsét ábrájának más forrástípusból való illusztrálására pedig a Thuróczy krónika 1488-as augsburgi kiadásának kiralyrajzait választották a rendezők. BRUNO BECCHETTI, a neves pecsétkonzervátor külön tárlóban mutatta be, hogyan menti meg a pusztulásnak indult régi pecséteket, s miként