Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - KRÓNIKA - Nyulásziné Straub Éva: Foglalkozások és eszközeik címereslevelekben : a MOL kiállítása, 1985. szept. 10-től : katalógus / 278–290. o.

278 Krónika készít pecsétmásolatokat. A kiállítás teret szentelt a pecséttan régi klasszikusainak is: egy tárlóban láthatók voltak Mabülon, Heineccius, Muratori és más nagynevű szerzők műveinek eredeti példányai. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Európa különböző országaiban számos olyan eljárást, módszert alkalmaznak, amelyek segítségével a pecsétekben rejlő művelődéstörténeti tanulságok az iskolai és az azonkívüli közművelődés szolgálatába állíthatók. El kellene gondolkoznunk azon, hogy ezek az eljárások, módszerek nem lennének-e hazánkban is alkalmazhatók. A Magyar Posta amellett, hogy szívesen választ heraldikai motívumokat bélyegjei díszítésére, pecsét ábrázolásával is megpróbálkozott már. így a zirci apátság alapításának nyolcszázéves évfordulója tiszteletére kiadott bélyegen III. Béla királyunk függőpecsétje látható a mezejébe nyomott ellenőrző pecsétekkel. Hasonló postai kezdeményezéseket bátorítani kellene. Hazánkban is össze lehetne állítani iskolai célra faládikákban kis gyűjteményeket érdekesebb ábrájú pecsétmásolatokból, s ezeket — nem túl magas áron — az alsó- és a középfokú oktatás rendelkezésére lehetne bocsájtani megfelelő magyarázó katalógussal együtt, miként jól összeválogatott diasorozatok, színes postai (képes) levelezőlapok is készülhetnének érdekesebb pecsétekről. Mindezek árusítása révén levéltáraink még szerény jövedelemhez is jutnának. A Magyar Országos Levéltár máris nemzetközi hírnévre szert tett pecsétmásolat-gyűjteménye kiválóan alkalmas lenne arra, hogy néhány eredeti oklevéllel és az azokon látható pecsétekkel együtt minél gyakrabban szerepeljen kiállításokon. Ne feledjük, már az 1960-as (III.) stockholmi levéltári kongresszuson szorgalmazták, hogy rendezzenek a pecsétekből vagy másolataikból kiállításokat! Meg kellene fontolni az 1984. évi Pecséttani Bizottsági ülés ajánlásait is: Néhány jellegzetes pecsét fényképével ellátott „vándorló" szárnyas tablót nem csupán arra lehetne felhasználni, hogy vidéki levéltárainkban kiállítva népszerűsítse a pecséttani kutatásokat, hanem arra is, hogy az egyes szomszédos országok nagyvárosainak levéltáraiban, múzeumaiban ideiglenesen kitéve a külföldi szakkörök és nagyközönség érdeklődését is felkeltse. A Velencében 1985 júliusában tartott előadások bizonyították, hogy Európa különböző országaiban más és más módszerekkel, de folyik a pecsétek pedagógiai, közművelődési felhasználása. Hazánkban is elég gazdag ós változatos szfragisztikai forrásanyag maradt fenn. Kövessük mi is a külföld példáját, tárjuk a nagyvilág elé, amink van ! Bertényi Iván FOGLALKOZÁSOK ÉS ESZKÖZEIK CÍMERESLEVELEKEN A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁR KIÁLLÍTÁSA 1985. SZEPTEMBER 10-TÓ'L • A Magyar Országos Levéltárban őrzött címereslevelek mennyisége a mintegy 100 000 darabra becsült magyar címereslevél-állomány 17%-át öleli fel. Első címereslevelünk 1403-as keltezésű. Ez a Kolleisz család német-római birodalmi adomány le vele, 1405-ben kelt az első eredetiben fennmaradt magyar, festett címerképes adománylevél, amelyet a Tétényi család kapott. A magyar heraldika ós címerfestészet keresztmetszetét reprezentáló sorozat utolsó darabja az 1918. május 25-én kelt Bauer-címereslevél. A címereslevelek eredeti, alapvető funkciója szerint írásba foglalt kiváltságlevelek, azaz jogbiztosító iratok, a társadalomtudományok művelői számára viszont rendkívül sokrétű információhordozók. Elsősorban a történeti segédtudomány számára szolgáltatnak fontos adatokat: az oklevélben olvasható méltóságnévsor a különféle tisztségekkel és viselőikkel foglalkozó archontológia, a pecsétek a pecséttan, a formai jegyek a diplomatika kutatásában nyújtanak segítséget (az oklevelek feldolgozása alapján bővíthető) az általános címertani ismeretek mellett. A címerek kivitelezése, a sok esetben előforduló oklevéldíszítés a művészettörténet számára fontos forrást jelent. A címereslevelekben adományozott címerek vizsgálata is rendkívül sok és szóles körű ismeretanyagot nyújt. Az ábrázolt képek két fő csoportra oszthatók: a címerképekre és a mester alakokra. A mesteralakok (osztás vagy/és vágások alkalmazásával létrehozott geometriai alakzatok) Európa-szerte hasonlóan alakultak (az egyes mesteralakok gyakorisága természetesen nemzeti sajátosságot is mutat), a címerképek csoportja inkább nemzeti színezetű. A címerképek csoportja további alcsoportokra bontható. Az első és egyben legváltozatosabb alcsoportot a természet világából vett élőlények (ember, állat, növény), természeti alakzatok (földrajzi képződmények, égitestek),tárgyak (munkaeszközök, fegyverek, épületek stb.) alkotják. A másik csoportba a képzeletbeli alakok (sár-