Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - KRÓNIKA - Bertényi Iván: A Nemzetközi Pecséttani Bizottság 1985. évi velencei ülése : 1985. júl. 3–6. / 275–278. o.

276 Krónika Martine Dalas-Garrigues, a párizsi Nemzeti Levéltár pecsétszekciójának a vezetője a pecsétek franciaországi kulturális és iskolai célú felhasználását ismertette az elmúlt öt évben. A párizsi Nemzeti Levéltár tovább folytatja a már évtizedekre visszatekintő gyagyakorlatot, s állít össze kis ládikákban pecsétmásolat gyűjteményeket az iskolák számára. Ezek mindig egy-egy középkori művelődéstörténeti vagy szociológiai szempontból érdekes témakört céloznak meg. Ilyenek például a kézművesség, a hajók, a flóra és a fauna, az egyháziak stb., stb. — a pecséteken. Emellett kiállításokat is rendeznek, amelyek tárlóiban nagyjából hasonló tematikájú pecsétmásolatokat helyeznek el, illetve ilyen típusú pecsétfónyképeket ragasztanak fel tablókra. Újabban kis diapozitív gyűjteményeket is összeállítanak, s ezek, valamint pecsétfényképes postai képeslapjaik is megvásárolhatók. A különböző középiskolák tanulói látogatásaik alkalmával nagy érdeklődéssel szemlélik a pecsétmásolatok készítését a levéltár műhelyében. Ez adta az ötletet arra, hogy a gyerekek technikai érdeklődését is felhasználják a pecsétek megszerettetésére: kísérletképpen újabban néhány érdekesebb pecsétnek a (negatív) kiöntőformáját juttatják el az iskolai tanulókhoz, akik azután némi gipsz és víz segítségével maguk állíthatják elő az illető pecsét másolatát tetszőleges számú példányban. Maria Carmona do los Santos, madridi levéltári osztályvezető hazája pecsétjeinek informatikai felhasználásáról, illetve az ezzel kapcsolatos spanyol elképzelésekről beszélt. A közeljövőben ők is kiállítást terveznek nagy tablókra helyezett pecsótfényképekből, s „modernizálták" az iskolai oktatás számára a franciák által a peesétmásolat-gyűjtemónyek elhelyezésére már rég rendszeresített kis ladikokat is. Maria Carmona és Carmen Crespo be is mutatták egy ilyen új típusú ládikó fényképét. A régebbi változat felül nyílt, s egymás fölé, több rétegben helyezték el benne a pecsétmásolatokat, amelyeket deszkalapocskák elválasztottak ugyan egymástól, de lényegében mégis az alulra került gipszmásolatok viselték a föléjük kerülő rétegek súlyát, s ezért nemegyszer károsodtak. A Spanyol Konzerválási, Mikrofilmezési, Dokumentációs és Bibliográfiai Központ által újonnan használatba vett kis ládikák fiókos megoldásúak. így a három fiókba helyezett egy-egy sorozat pecsétmásolat bármelyike könnyen kihúzható a többi károsításának a veszélye nélkül. Emellett az egyes fiókok arra is alkalmasak, hogy a beléjük helyezett pecsétmásolatokat tematikailag rendezzék. így pl. a Velencében bemutatott gyűjtemény egy-egy fiókocskája a királyi, a vároBi és az egyházi pecsétek másolatait tartalmazza. A francia gyakorlathoz hasonlóan a spanyol levéltárosok is külön, nyomtatott katalógust csatolnak minden ládikához, amely (sorszámok szerint haladva) leírja az egyes pecsétek méreteit, az eredeti anyagát, ábráját, állapotát, köriratát (ez utóbbi rövidítéseit fel is oldja), magyarázatot fűz hozzá, végül megadja az eredeti őrzési és kiadási helyét, s a kis füzetke végén a tovább érdeklődők elindulásához felhasználható legfontosabb pecséttani szakmunkák bibliográfiai adatait is közli. GUY MAY, a Luxemburgi Állami Levéltár levéltárosa a postabélyegeket mutatta be mint a pecsétek népszerűsítésének az eszközeit. Az utóbbi években a luxemburgi posta több olyan, a mindennapi használatba került bélyeget hozott forgalomba (különböző — 1, 3, 4 és 19 frankos — névértékben), amelyek középkori pecséteket ábrázolnak, s ráadásul a pecsétek többféle típusa (trónpeesét, címeres pecsét, lovaspecsét, portrépecsét) is képviselve van rajtuk. TONT DIEDERICH kölni érseki levéltáros szűkebb hazája, a Rajna-vidék pecsétkiállításairól, egyetemi pecséttani szemináriumairól, az általa és kollégái által rendezett népszerűsítő szfragisztikai előadások, tanulságairól beszélt. Kiderült, hogy szakszerűen összeválogatott, jó minőségű diapozitívek segítségével és megfelelő magyarázatokkal az első pillanatra megemészthetetlenül száraz témának tűnő pecsétek is magukkal tudják ragadni a még nem kizárólag értelmiségi körökből verbuválódott hallgatóságot is. JS sorok írója a magyarországi pecsétek közművelődési felhasználását mutatta be előadásában az 1882-ben megnyitott, első országos levéltári kiállítástól napjainkig. CLARA NEVEXJS stockholmi levéltáros hazája mai pecséthasználatát elemezve, főleg a kommunális címerhasználat kérdéseivel foglalkozott. Svédországban ugyanis a városok pecsétjeiken címereiket viselik, ami az egyes hivatalok ügyintézése révén a heraldikai szempontból ellenőrzött, szép városi címerek kultuszát eredményezi a skandináv országban. Lazábban kapcsolódott a közművelődési tematikához MICHAEL BORRIE előadása. A British Museum Könyvtára kézirattárának a vezetője egy eddig kellően figyelembe nem vett szigiliográfiai forráspontra irányította a figyelmet. Miként más országokban, Angliában is szép számban voltak lelkes oklevélgyűjtők a XVIII —XIX. században, akik lemásolták a régi, középkori okleveleket, s gyakran lerajzolták pecsétjeiket. E gyűjtéseket többnyire nem nyomatták ki, szerzőik halála után sokszor valamely nagyobb kézirattárba kerültek. Az előadó úgy találta, hogy e gyűjtemények jelentős része mind az