Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Zsoldos Attila: A főkirályi hatalom címei az angolszászoknál / 201–214. o.

208 Zsoldos Attila hanem a közönségesen déli angolnak nevezett összes tartomány királya" formát használja.

47 A formulát nem tarthatjuk merciai sajátosságnak, hiszen AEthelwulf wessexi király (839—855) is alkalmazza: „a nyugati szászok és a kentiek, valamint a déli angolok minden népének királya".

48 Fejtegetéseink e pontján szükségesnek látszik, hogy elhagyva az éppen tárgyalt formula-típust, a következő, az uralkodó alattvalóit csak összefoglaló kifejezéssel illető intitulatio-fajta egyik formájával megismerkedjünk. A főhatalmat jelző intitulatio-k közül az „angolok királya" a legrégebbi, amely az oklevelekben előfordul. Már 605-ben ennek címezi magát Ethelhert kenti király (560—616).

49 A formula ezután évszázadokra eltűnik a forrásokból, csak Offa újítja fel használatát 772-ben.

50 Ezt követően több-kevesebb rendszerességgel valamennyi bretwalda alkalmazza. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tekintélyes számú variánsát ismerjük. Alkalmazták „angolok és szászok királya",

51 „angolszászok királya",

52 illetve „az angolok népének királya"

53 (,,az angol nép királya")

54 formában. Előfordul a legkülönbözőbb funkció-jelölő rangokkal együtt: basileus,

55 rex et primicerius,

56 rex et princeps,

57 primicherius,

58 rex et rector

59

. A területet meghatározó alakja „az angolok egész hazájának királya"

60 és „az egész angol terület basileus-a"

61 változatban élt. Részben ehhez, részben a már tárgyalt típushoz tartozik a „délangolok királya"

62 („déli angolok királya")

63 variáns. Ez az intitulatio, bármilyen gyakori is volt, nem vált a bretwalda latin megfelelőjévé. Ennek alapvető oka az lehetett, hogy e cím — különösen a X századtól — nem fejezte ki azon népek összességét, amelyek felett az egyes angolszász főkirályok uralkodtak. Ennek megfelelően, noha még a XI. században is használatos volt,

64 fokozatosan más funkciókat kezdett ellátni. A subscriptio-kban rövidebb királyi címként szolgált; ilyen minőségében szinte az összes többi, bővebb intitulatio-val együtt szerepel. Másrészt — s így visszakanyarodunk az átmeneti jellegű intitulatio fajtához — ez utóbbi a leggyakoribb intitulatio-családnak a főkirály törzskirályságát jelölő részévé vált. E típus szokásos formája a következő: „az angolok királya és a körül lévő különböző népek gubernator-a és rector-a"

65 Ez a 47 CS 154. „rex non solum Mercersium sed et omnium provinciarum quae generale Sutangii dicuntur" - I 222., illetve CS 157. 48 CS 444. ,,rex oecidentalium Saxonum neonon . . . Cantuariorum et omni australi Anglorum populi" - II. 21., illetve CS 426. 49 CS 5., I. 9., illetve CS 6. 80 CS 208., I. 294. 51 CS 561. „rex anglorum et saxonum — II. 199. 82 CS 567. „Angulsaxonum rex" - II. 209. 53 CS 792. „gentis Anglorum rex" — II. 540. 84 CS 801. „Angligenarum rex" - II. 556 55 CS 754., II. 478. 86 CS 1209., III. 487. 57 DA 425. 88 CS 1199., III, 476. 59 CS 771., II. 505. 60 CS 214. „rex totius Anglorum patriae" — I. 302. 61 CS 1076. „totius Anglicae regionis basileus" — III. 303. 62 CS 163. „rex Sudanglorum" - I. 237. 63 CS 164. „rex australium Anglorum" — 238. 64 DA 420. 68 CS 785. „rex Anglorum ceterarumque gencium in circuitu persistencium gubernátor et rector" — II. 527.