Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.
194 Hajdú Lajos kótyavetyére (árverésre) bocsátja könyvtárát, az egyetemnek viszont érdeke, hogy az Universitas számára is hasznos könyvritkaságok ne kerüljenek kalapács alá, ezért indítványozta, hogy kérjenek őfelségétől engedélyt az ilyen könyvek megvásárlására. A bizottság ezzel egyetértett. A döntést azonban csak október 31-én hozta meg II. József (úgy tűnik, hogy a szeptember 30-ra tervezett árverés elmaradt), eszerint az egyetem kap 800 Ft-ot a könyvritkaságok megvételére, azzal a feltétellel, hogy a szerzeményeket jegyzékbe foglalják és a listát felterjesztik az uralkodóhoz. Az ügy további részleteit nem kutattam, tehát nem tudok választ adni a tisztelt olvasó esetleges kérdéseire, nem tudom megmondani, hogy az egyetemi pénztár képviselő je részt vett-e az aukción, ezt mikor és hogyan bonyolították le, a teljes vagy csak a megmaradt anyag került-e árverésre stb. 126 A kérelmek másik típusára Loy Ferenc fiumei gimnáziumi tanár beadványa a példa, ő „csak" fizetése felemelését kérte. A főigazgató (Skerlecz Miklós, aki maga referálta Loy kérvényét és saját főigazgatói állásfoglalását a bizottság előtt az 1782. január 25-én megtartott ülésen) egyetértett a kérelem teljesítésével, mert eddig „az alap szűkössége miatt" ezek a tanárok csak ideiglenes fizetést kaptak, most viszont, hogy meghalt néhány nyugdíjas (így csökkent a horvát tanulmányi alap terhe), valamint egyik uradalmat is el akarják adni (ha ez sikerül, tovább növekszik majd a rendelkezésre álló pénz összege), ezért Skerlecz támogatja a kérést, sőt indítványozza, hogy ne csak a kérelmező, hanem a többi fiumei tanár is kapja meg a más gimnáziumokban szokásos fizetést. A Commissio állásfoglalása: megérdemlik, mert már régóta hátrányosabb helyzetben vannak, mint magyarországi kollégáik — ilyen javaslatot terjesztenek fel az uralkodóhoz. 127 Egyébként az volt a grammatikai és humán-iskolákban (kis-, illetve nagygimnáziumokban) a gyakorlat, hogy az elhunyt vagy valamilyen más ok miatt kiesett tanár helyébe a rangban következő lépett, ilyen esetben tehát mindenki ,,lépett egyet", az új tanár pedig a rangsor aljára sorolt be. Ez történt a zágrábi gimnázium grammatikai osztályaiban is: meghalt a szenior, helyébe a gimnázium helyettes tanárát (supplens-ét) állították be, de az új szenior 500, a másik tanár 400, az újonnan belépett fiatal tanár viszont 350 Ft évi fizetést kapott. Ilyen esetekben a bizottság utasította a Kamarát, ennek megfelelően fizessen. 128 . Utószó helyett A Tanulmányi Bizottság létrehozása a magyar igazgatástörténet jelentős mérföldköve lett: első ízben jött létre egy olyan országos szakigazgatási szerv, amelynek már az oktató-nevelőmunka teljes vertikumának átfogása a feladata; amelynek irányító szerepe az egytanítós (gyakran még tanterem nélküli) falusi kisiskoláktól vagy az árvaházaktól kezdve az egyetemig kiterjed. A Commissio Studiorum tehát egy fontos, állami feladattá csak ekkoriban nyilvánított és manapság is jelentős tevékenység első országos irányítószerve, igazgatási centruma volt. Nem egyszemélyi vezetés alatt — minisztériumként — tevékenykedett, hanem testületként (a Helytartótanács — egy másik orszáwProú. 1781: 1116. és Prot. 1782: 573., valamint 782. 127 Prot. 1782:58-59. ni Prot. 1782: 480.
