Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.
A Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége 1776 — 1783 175 val (elöljáróságával vagy magisztrátusával) és a földesurakkal. A szerződéseknek tartalmazniuk kell: a) a tanteremtől elkülönített mesterlakás megépítésének kötelezettségét, „hogy a házimunkák a fiatalság oktatását ne zavarják"; b) ahol a községnek (communitas, valójában közösség) az iskola megépítéséhez nincs ereje, ott „köteles gyalog- és fogatosmunkával részt venni az építésben"; c) az iskola fenntartásánál is szabály: az uradalom adja az anyagot és a pénzt, a közösség pedig a kézi-, valamint igásmunkát, sőt ha saját erdeje van, emellett még fát is köteles biztosítani; d) fát a tanítónak és az iskolának az uradalom vagy a község köteles juttatni; bármelyik megoldást alkalmazzák — a fa kivágása, felaprítása és beszállítása a közösség feladata; e) a tanulópénzt mindenütt „át kell váltani az egész közösség által fizetett pénzbeli fizetségre"; f) a tanító és családja szükségleteit (fizetését) a községeknek készpénzben kell biztosítani. Ha ez nehézségekbe ütközne — az iskolamester javadalmazása részben készpénzben, részben pedig természetben történjék. A tanítónak és családjának elengedhetetlen szüksége van tejre is, ezért mindenütt két tehén tartására elegendő rétet és legelőt kell biztosítani számára; g) ha az iskolamester dotációját a község csak úgy tudja biztosítani, hogy ingatlant bocsát rendelkezésére — a szerződésben ezt világosan meg kell jelölni, de azt is, hogy az ilyen földek aratásának, kaszálásának, valamint a termény beszállításának feladata a községet terheli; h) az iskolamester és a jegyző vagy kántor, illetve harangozó tisztségét — főleg a nagyobb közösségekben (ahol ez hátrányok és jelentősebb terhek vállalása nélkül is megoldható) el kell választani. Ezt a feladatot azonban úgy kell végrehajtani, hogy a tanító jövedelme ne csökkenjék; i) az egyház azonban nehezen nélkülözheti a kántor és a harangozó munkáját, ilyeneket tehát megfelelő fizetséggel továbbra is alkalmazni kell, de „a kántor köteleztetik a lányok tanítására". A kántort továbbra is megilleti ugyan a stóla-pénz, ezt azonban az iskolamesterrel (akinek alárendeltje) meg kell osztania; j) olyan településeken is létre kell hozni az iskolát, amelyekben a tanító eltartása meghaladja a közösség teherbírását. Ilyen helyeken segítsen a földesúr — a patronátus, az egyház fölötti védnökség jogába ez is beletartozik. k) iskola létesítésénél alapelv legyen: ahol plébános van, ott iskolának is működnie kell; ahol sok a gyerek és az anyagi feltételek megvannak — szintén. Filiáknak, tehát olyan egyházközösségeknek, amelyek valamely plébániához tartoznak, mert állandó papjuk nincs, szintén meg kell engedni az iskolaépítést, és az ilyen filiák „mentesek lesznek mindenféle — az anyaegyházhoz való — bejárási kötelezettségtől". A normálé azzal fejeződik be, hogy az uralkodó előírja: a szerződések megkötését a kamarai és az üres — tehát kamarai kezelésben levő — püspöki birtokokon kell megkezdeni; az elért eredményeket minden félévben jelenteni kell; a kancellária pedig mintának megküldötte minden címzetthez a tokaji, diósgyőri és sóvári iskolaszerződéseket és előírta, hogy az állam tisztviselői mindenhol buzdítsák a magánföldesurakat is a példa követésére." "OL, A-39: 3431/1780. június 21.
