Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.

174 Hajdú Lajos Ezt egyebek között tanúsítja a máriapócsi baziliták kérelmének elintézése is. Károlyi Antal főigazgató 1781. május 11-én kelt jelentése szerint e szerzeteseknek az iskola tatarozására és három tanító eltartására segítséget kellene adni a tanulmányi alapból, ezt annál is inkább meg kellene kapniuk, mert a „kérelmező atyáknak" — és ezt a főigazgató is tanúsítja — erre semmi vagyoni eszközük nincs. A kérés több mint fél év múlva kerül csak a Commissio elé, és Skerlecz Miklós javaslata alapján a bizottság november 27-én úgy döntött, hogy ,,a tanulmányi alapból ilyen célokra nem lehet semmit sem kiadni, ezért a kérelmet egyszerűen félre kell tenni".

14- Az előzőekben már bemutattam, hogy a katolikus népiskolák megépítésére és tatarozására többször is biztosított a tanulmányi alap pénzt (lásd Rozsnyót és Lőcsét) — így enyhén szólva ez az érv nem felel meg a valóságnak, úgy tűnik azonban e döntés alapján, hogy a görögkeletieket (a Kamarától eltérően) a Tanulmányi Bizottság egy kalap alá vette a protestánsokkal. Más esetekben is akadékoskodott azonban a Commissio: az egri görögkeleti egyházközség történetesen kérte, hogy — a türelmi rendeletben előírtaknak megfelelően — alkalmazhasson olyan tanítót is, aki nemcsak olvasásra, hanem a hit alapjaira is megtanítaná gyermekeiket. A bizottság nem siette el az engedély kiadását: nincs a közösségnek adóhátraléka? El tudja-e tartani az iskolamestert? Mindezekről meg kell kérdezni Heves megye magisztrátusát, és csak a kedvező válasz beérkezése esetén foglal a bizottság majd állást ebben az ügyben.

75 A kérdés további történetét nem kutattam. A Tanulmányi Bizottság érdemi iskolaszervező munkáját értékelve azonban még egy körülményt meg kell említeni: a jegyzőkönyvekből kitűnően nem volt mindig meg a bécsi udvar és a Helytartótanács között olyannyira szükséges összhang tanulmányi kérdésekben sem, ezt tanúsítja egy királyi leirat. Az 1782. december 13-án kelt rescriptum ugyanis rosszallja, hogy a fiumei hajózási iskolát a zágrábi tankerületi főigazgató tudta nélkül hozták létre (Mária Terézia 1776-ban, illetve 1777-ben ugyan Magyarországhoz csatolta — külön testként — Fiumét, de az oktatási-nevelési ügyek szempontjából ez továbbra is a zágrábi tankerülethez tartozott, és az ügynek nyilván az volt az előzménye, hogy a Helytartótanács kifogásolta Skerlecz Miklós főigazgató „megkerülését"). De ha már így történt, „az iskola további működése több okból is engedélyeztetik" — szól a királyi döntés. Ennek alapján a Tanulmányi Bizottság úgy foglalt állást, hogy 6 ezer forintot biztosít könyvek és taneszközök beszerzésére, kidolgoztatja az iskola tanulmányi tervét és az iskola fenntartási költségeinek fedezésére vonatkozó javaslatokat.

76 A legnagyobb gondot azonban a Tanulmányi Bizottság számára a népiskolák megszervezése jelentette, elsősorban azért, mert a hatalmas országban a gyors (tömeges) iskola-szaporításnak nem voltak meg sem a személyi, sem a tárgyi feltételei. A célkitűzések szépek és világosak voltak ugyan, csak éppen minden terhet a földesuradalomra és a lakosság vállaira rakott a kormányzat. E tipikusan doktriner, abszolutista (bár felvilágosult) rendelkezések közül csak a tanítók helyzetének rendezésére vonatkozó normálét (zsinórmértékül szolgáló királyi rendelkezést) mutatom be a tisztelt olvasónak. Ez a normálé előírta, hogy mindenütt iskolaszerződéseket kell kötni a községek, városok lakói™Prot. 1781: 929-930. 75 Prot. 1782: 765. ™Prot. 1783: 4-5.