Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.
A Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége 1776 — 1783 173 a nem katolikusok nem hajlandók katolikus népiskolákba küldeni gyermekeiket, azok otthon „henyélnek", vagy a szülők nagy költséggel inkább artikuláris helyen működő protestáns iskolába járatják őket, de az is előfordul, hogy magántanítókat fogadnak melléjük, mert a Felbiger-féle oktatási módszerrel sem értenek egyet. Milyen eszközökkel lehetne ezt megakadályozni? — hangzik Demeter kanonok, népiskolai felügyelő kérdése. Mandich püspök javaslatára a bizottság október 20-án (5 nappal a türelmi rendelet kiadása előtt!) dönt: kényszeríteni kell a protestánsokat a katolikus iskolák látogatására, ezért a jelentést felterjesztik őfelségéhez. 72 Ugyanez a panasz csendül ki Ladomerszky István kanonok, kassai népiskolai felügyelő egyik (1781 tavaszán beküldött) jelentéséből is: néhány szepesi város evangélikus lakói — minden királyi biztosíték ellenére — gyanakvóak a tanügyi igazgatással szemben, ezért nem küldik katolikus iskolába a gyerekeket, hanem saját tanítót tartanak, aki a számára biztosított szobácskában különféle pénz- és természetbeni díjazás ellenében tanítja őket. Ezek a tanítók azonban többnyire csavargók, semmiféle képzettségük nincsen, inkább valók fizikai munkára, mint tanításra (aminthogy több mesterember is van közöttük). Az inspektor kérdésére (kitől kaptak tanítási engedélyt?) először vacilláltak, majd megmondták, hogy csak a hívő közösségtől, mert a lengyel uralom alatt ez volt a gyakorlat. Az inspektor szerint e városokban (pl. Poprádon és Iglón, ahol mindöszsze néhány katolikus család él) a lakóközösség tartja fenn az üres katolikus iskolákat, de eltartja az illegális tanítókat is, így kettős teher nehezedik a nem katolikus adófizetőkre. (Az fel sem ötlik Ladomerszky inspektorban, hogy ez esetben talán az evangélikusoké lehetne a város iskolája és a néhány katolikus családot meg lehetne kérni, hogy gyerekét az evangélikusok iskolájába járassa.) A népiskolai felügyelő a kialakult helyzetért a kurátorokat okolja, akik nem arról gondoskodnak, ami az egész közösség számára hasznos és szükséges lenne, hanem arról, ami ágostai szektájuk fejlődését és szilárdságát szolgálja, attól sem riadva vissza, hogy minden eszközzel (még túlságosan nagy költséggel is) elerőtlenítsék az adófizető népet. Azt hiszik, hogy mindent megtehetnek (mint a lengyel kormányzat alatt), ami fogukra való királyi rendelkezés, azt „alattvalói tisztelettel" elfogadják, ami viszont nem tetszik nekik vagy sérti szűklátókörűén vett érdekeiket, annak végrehajtására fütyülnek. 73 Ladomerszky jelentésében az elfogultság mellett nyilván sok igazság is van, évszázados szekérvár-helyzet beidegződéseit azonban csak hosszú idő fáradságos munkájával lehet megszüntetni és a Commissio Studiorum nem is mindig e cél elérése érdekében tevékenykedett. 72 Prof. 1781: 710. 73 Ladomerszky inspektor jelentését lásd: OL, C —69: 1781/No. 4, Sch. Nat., Distr. Cassoviensis, pos. 10. E jelentésében egyébként a népiskolai felügyelő feltünteti, hogy Szepesváralján a két osztályba 64 katolikus és 37 evangélikus gyerek jár; Olasziban ez az arány 53 — 29; Majerka faluban 5 — 19; Ruszkinóczon 12 — 23 stb . . Majerkán (a felügyelő jelentése szerint) az oktatás még a régi módszerrel folyik, mert a szülők csak ilyen feltétellel voltak hajlandók gyermekeiket iskolába küldeni és ebbe a plébános (az iskola rektora) is belenyugodott; Menyhárd városában pedig szigorúan eltiltotta az evangélikus „informátort" a magániskola tartásától — és még számos érdekességet említ meg jelentésében Ladomerszky kanonok. Külön kimutatást készített az illegális iskolamesterekről is, eszerint 9 településen 15 mestertől összesen 448 gyerek tanul „feketén", legtöbb — 207 — Iglón. Egy-egy mesterember tanítónak 12 — 72 tanítványa van, legtöbb (72) Blazi Jánosnak Iglón, legkevesebb viszont (12) Fiedler Györgynek, Poprádon.
