Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.

A Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége 1776 — 1783 161 Nem volt sokkal átgondoltabb a népiskolai felügyelők kiválasztása és munkába állítása sem: Pál Gáspár ugyan már 1775-ben megkapta kinevezését és instrukcióját, mint „a népiskolák magyarországi főfelügyelője" (1776. augusztusától azonban megbízatása csak a pozsonyi tankerületre korlátozódott); Mandich Antal zágrábi kanonokot is kinevezte már 1776. szeptember 14-én Mária Terézia az ottani tankerület népiskolai inspektorává; társaik azonban csak egy-másfél évvel később foghattak hozzá munkájukhoz. Gróf Niczky Kristóf pécsi tankerületi főigazgatóként például 1778. január elején (kinevezése után mintegy másfél évvel!) tett javaslatot Bittó Titusznak (a magyar rendi archívum írnokának), majd másfél hónappal később Mitterpacher Dániel kanonoknak, a pécsi tankerület inspektorává történő kinevezésére.

42 Végül Mitterpacher Dániel a besztercebányai tankerületbe beállított Demeter Ferenc kanonokkal egyidejűleg 1778. március 16-i dátummal kapta meg kinevezési okmányát, és csak utána tudott hozzáfogni a több mint másfél évvel korábban előírt feladatok ellátásához. Hiemer József kanonokot a budai, Ladomerszky István kanonokot a kassai, Somsich János kanonokot a győri, végül Luby Károlyt, az egyetlen nem egyházi személyt, aki addig, 10 esztendőn keresztül gróf Károlyi Antal magántitkára volt, a nagyváradi és ungvári kerületbe már 1777-ben kinevezte népiskolai felügyelőnek az uralkodó, igaz, hogy Hiemer már 1778. szeptemberében meghalt, így munkáját nem sokáig tudta végezni. De a többi kanonok sem volt fiatal, többnyire nem volt lobogó híve a reformoknak, leszámítva a politikai aspirációkkal rendelkezőket (Mandich-ot, Mitterpachert — akik néhány év inspektori munka után címzetes püspökök és helytartótanácsi, illetve kancelláriai tanácsosok lettek), de koruk és egészségi állapotuk miatt sem tudták elvégezni azt a sziszifuszi munkát, amit az új népoktatási intézmények létrehozása megkövetelt volna. Erre csak egyetlen (bár későbbi) példa: gróf Niczky 1782. március 22-én Temesvárott kelt levelében jelentette, hogy Somsich kanonok gyenge egészségi állapota miatt többször kérte már tisztségéből való felmentését. Egészségi állapota és kora ugyanis akadályozza az utazások végrehajtásában, erre pedig mind az iskolák létrehozásánál, mind pedig a róluk való gondoskodásnál nagy szükség van. Félő, hogy az ellenőrzés elmaradása miatt majd hibák csúsznak be az iskolai tevékenységbe, ezért indítványozza a kérelem elfogadását és utódja kinevezését. Niczky ugyan már több ízben is jelentette Somsich-nak ezt a szándékát, de mivel ő állhatatosan kitart mellette — most újra előterjeszti a Helytartótanácshoz a kérést és sürgeti a döntést, „annál is inkább, mert most van az ideje, hogy az inspektor bejárja kerületét és rendezze az iskolák helyzetét". A Tanulmányi Bizottság egyetértett abban, hogy a lemondást el kell fogadni, ezért utasította a főigazgatót: javasoljon Somsich utódjául valakit, olyan embert, aki az új oktatási módszert is ismeri. Négy hónappal később (a birtokáról, Likvándról keltezve 1782. július 15-i dátummal) Niczky még mindig csak azt tudta jelenteni, hogy mindent megtett Somsich utódjának kiválasztása érdekében, de eddig egyetlen alkalmas személyt sem sikerült találnia, de még olyat se, aki egyébként alkalmas lenne, és a Eelbiger-féle módszer megtanulására is vállalkozna. Akiket eddig kapacitált — valamennyien emberi okokra hivatkozva hárították el a kérést, pedig már nagy szükség lenne inspektorra^ mert a kerületben sok a város és a falu. Két kéréssel fejezi be levelét K

Prot. 1778: 27. és 160. 2*