Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.

162 Hajdú Lajos Niczky: ha alkalmas személyt tudna javasolni a Commissio, hálás lenne ezért — mert Somsich már nap mint nap „nyúzza" a felmentés megadásáért. Ha viszont ilyen ember nem akadna: az üresedést szíveskedjék a Helytartótanács a megyékben publikáltatni, hogy akinek kedve van a feladathoz, és magát alkalmasnak ítéli erre — jelentkezzék a Consiliumnál. 43 A levelekben akad néhány elszólás is (,,már nagy szükség lenne inspektorra"), amit nem lehet másképp értékelni, csak úgy, hogy a munka ebben a kerületben sok kívánnivalót hagyhatott maga után. A tanügyi igazgatás malmai azonban akkoriban nem őröltek nagyon gyorsan, ennek tanúsága, hogy 1783 őszéig Somsich újra meg újra kérte felmen­tesét — eredménytelenül: a Kancellária történetesen 1783. május 19-én tár­gyalta Somsich sokadik ilyen jellegű kérését, akkor azonban már a Helytartó­tanácsnál feküdt egy inspektori állás-kérelem is (Schulmann János soproni kanonoké), a Tanulmányi Bizottság ennek ellenére sürgette a „pályázat" meg­hirdetését. Ürményi tanácsos indítványára ekkor még csak abban döntött a Kancellária („hogy bajok ne legyenek"): Somsichot kötelezni kell, hogy a tanév végéig maradjon beosztásában. A Helytartótanács (illetve a Tanulmá­nyi Bizottság) újabb előterjesztése kellett még az üres állás közhírré tételének végrehajtásához is: a Kancellária ekkor már úgy döntött, hogy a budai egye­tem körüli megyékben, püspökségekben, tankerületekben publikálni kell az üresedést, „mert nem lehet elvárni, hogy emberek az ország távoli részéről ezen üres tisztségek betöltésére jelentkezzenek". (A tisztségeket azért jelöli a döntés többesszámban, mert a győri akadémiának és mintagimnáziumnak sem volt ekkor már igazgatója, e három állást tehát együtt hirdették meg.) A publiká­ció megtörtént, és a nyár során egyre-másra futottak be a „pályázatok": Bittó Tituszé (akit Niczky már 1778-ban a pécsi tankerületbe is javasolt); Révai Miklósé (aki három évet oktatott a nagyváradi mintaiskolában, mint a polgári építészet és a rajz-tanítás professzora) és másoké is. 44 A hosszú éveken át húzódó ügy végül azzal zárult, hogy a győri tankerület népiskolai felügyelőjévé II. József Takács Józsefet, a mintaiskola addigi igazgatóját nevezte ki. Ugyancsak gondot jelentett kezdettől fogva a népiskolai felügyelők mun­kájához elengedhetetlen anyagi feltételek biztosítása is: az 1776-os alaprendel­kezés szerint őket megillette ellenőrző körútjaikon a rangjuknak megfelelő (á 4 Ft) napidíj, valamint útiköltségük megtérítése. Mindenhez azonban csak utólag, a feladat végrehajtása után, általában féléves, egyéves késéssel juthat­tak hozzá, költségeiket tehát (400 Ft-os fizetésükből vagy magánvagyonukból) saját maguknak kellett fedezniük. Ezek pedig olykor jelentős összegre rúgtak: Mandich Antal zágrábi népiskolai felügyelőnek történetesen 1780. június 17. és augusztus 3. között több mint 8 hetet kellett székhelyétől távol, Budán eltöltenie a Helytartótanács utasítására. Ütiköltsége 121 Ft-ra rúgott (Budáig 60 Ft-ot fizetett, mert Tapolcáig 30 Ft-ért bérelt fogattal utazott, onnan szin­tén 30 Ft-ért tovább postakocsival; visszaútjának Budától Bajáig tartó részét szintén bérelt fogattal tette meg, ez azonban 14 Ft-jába és 40 krajcárába került, mert „a nagy homok miatt" olykor 6 lóval kellett húzatni a kocsit; végül Bajá­ról Illókon, Djakováron és Nasicon — tehát tankerületén keresztül — ért • 43 Niczky leveleit lásd: OL, C —69: 1782/No. 1, Sch. Nat., Distr. Jauriensis, pos. 6 és 9. " OL, A-39: 5084, 5516, 7265, 8628/1783.

Next

/
Oldalképek
Tartalom