Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.
A Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége 1776 — 1783 155 nak: a plébánosok, illetve a szolgabírák rendszeresen adják meg a tanulólétszámra és egyéb oktatási dolgokra vonatkozó adatokat az inspektornak; d) arról is információt kell adni a féléves jelentésekben, hogy a kamarauradalmak és az üres, betöltetlen püspökségek (kamarai kezelésben levő) birtokainak vezetői miképpen hajtják végre a részükre kiadott regulációs rendelkezéseket és ez mennyire szolgálhat a népiskolák helyzetének rendezésénél a magánföldesurak számára példaként; 27 e) az uralkodó véleménye szerint a reguláció teljes sikere azon áll vagy bukik, hogy lesz-e elegendő és jó, az ország lakóinak nyelvén megírt tankönyv az iskolákban, ezért utasította báró Patachich Ádám kalocsai érseket, az egyetem elnökét: adjon tájékoztatást arról, hogy melyik tankönyv nem készült még el, melyiket kell átdolgozni; melyekből milyen nyelvű fordításokra van még szükség, de azt is az érsek lelkére kötötte — ha valamelyik népiskolai felügyelő már régóta „dolgozik" egy tankönyvön — állandóan sürgesse a munka befejezését; f) végül II. József úgy vélte, hogy a hittant is az új oktatási módszer szerint kell tanítani, és erre a budai szemináriumban fel kell a papnövendékeket készíteni, még azon az áron is, hogy esetleg külön tanárt kell megbízni e feladattal. A Tanulmányi Bizottság elkészítette a szükséges tabellákat, ezeket kiküldte a 8 népiskolai felügyelőnek (100—100 példányban azzal, hogy amenynyiben kell, többet is kaphatnak), illetve a főigazgatóknak; a megyéket és a püspököket tájékoztatták az őket érintő királyi döntésről (c. pont); a kamarát megkeresték, hogy adjon információt a reguláció helyzetéről (d. pont); a kalocsai érseket (e. pont) és a prímást is (f. pont) felszólították a szükséges intézkedések megtételére. 28 A tankerületi vezetők jelentéseivel kapcsolatban viszont háromféle gyakorlat alakult ki a Tanulmányi Bizottság munkájában; gróf Balassa Ferenc a pozsonyi tankerület főigazgatója nem elégedett meg azzal, hogy félévenként átfogó jelentést adjon kerülete oktatási eredményeiről és gondjairól, ő menet közben is tájékoztatta a bizottságot munkája nehézségeiről. Ez történt 1776. december 11-én (a bizottság 43. ülésén) is. Skerlecz Ferenc előadói jelentése alapján megtárgyaltak ekkor bizonyos — jegyzőkönyvben nem részletezett — szakolcai, trencséni és zsolnai iskolai problémákat. A bizottság állásfoglalása: őexcellenciája jelentését, mint olyan emberét, aki „tisztsége valamennyi részében lelkiismeretesen eleget tesz a legmagasabb császári és királyi törekvéseknek", részben döntésre, részben tájékoztatásul fel kell terjeszteni őfelségének. 29 Hasonló állásfoglalás található az 1777. február 8-i ülés jegyzőkönyvében is. Ezen az ülésen felolvasták a pozsonyi főigazgatónak a szentgyörgyi, bazini és modori iskolák helyzetéről megírt jelentését, majd a bizottság a következőképpen foglalt állást: „A főigazgató úr Őexcellenciája instrukciójának és a többi kegyes királyi rendelkezésnek a legnagyobb körültekintéssel tesz eleget, közismert 23 A kormányzat — főleg a jozefinista periódusban — reménykedett abban, hogy a kincstári birtokok az iskolák létrehozásában, fenntartásában, a tanítók ellátásának biztosításában és egyéb — kántori, jegyzői stb. — feladataiktól való megszabadításában példát fognak mutatni a magánföldesuraknak, és így a nemzet pallérozása gyorsabban megvalósul. Az erre irányuló első átfogó rendelkezés méltatását lásd e tanulmányban, a 76. és 77. jegyzetek közötti oldalakon. 28 Prot. 1781: 377-380. -»Prot. 1776. nov. 26-i ülés.
