Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 2. - Hajdu Lajos: A Magyar Királyi Helytartótanács Tanulmányi Bizottságának tevékenysége az 1776–1783 közötti időszakban / 145–200. o.
146 Hajdú Lajos hogyha valamelyik betegség vagy egyéb ok miatt az üléseken nem tud részt venni — a másik helyettesítse. E rendelkezés tehát maga is lehetőséget nyújtott arra, hogy a bizottságon belül ne alakulhasson ki szilárd és a munka magas színvonalát biztosító munkamegosztás. „Hogy azonban a bizottságban olyan személyek is legyenek, akik az iskolák és tanulmányok igazgatásában gyakorlati ismeretekkel bírnak," a királyi leirat előírta: a Commissio-nak legyen tagja a pozsonyi tankerület főigazgatója, valamint ugyanezen kerület népiskolai felügyelője is (cum voto et sessione). Az uralkodó elrendelte („minthogy a jó igazgatáshoz mindenekelőtt az ügyek gyors referálása és továbbítása szükségeltetik"), hogy a bizottság minden héten tartson ülést. Ha a szükség megköveteli — többször is; az eléje került kérdésekben foglaljon állást, ezt az álláspontot az érintett tanácsos a Helytartótanács következő plénumán referálja, hogy a felségelőterjesztések az uralkodóhoz, az általános vagy egyedi rendelkezések pedig a főigazgatókhoz, illetve más címzettekhez minél gyorsabban eljuthassanak. Előírja az alaprendelkezés azt is, hogy a bizottság jegyzőkönyvét minden hónapban terjesszék fel az udvarba. 3 A bizottság feladatát mind a kancelláriai javaslat, mind pedig a helytartótanácsnak szóló leirat nagyon lakonikusan határozta meg: fő feladat a királyi rendelkezések gyors lejuttatása a végrehajtókhoz és ,,minden dologra tegyen Hozzánk királyi döntés kiadása végett javaslatot, ami az oktatás eredményességét szolgálja". A bizottság létrehozása azonban nem a leiratnak megfelelően történt meg: a királyi egyetem főigazgatója (az országbíró) egyetlen percig sem volt a Commissio Studiorum elnöke — ahogy az alaprendelet ezt előírta; az elnöki tisztet 1783 augusztusáig (a bizottság megszűnéséig) gróf Balassa Ferenc, a pozsonyi tankerület főigazgatója, az Iskolai Bizottság addigi elnöke töltöttebe. Lényegében 1779 novemberéig, Skerlecz Miklós bekapcsolódásáig a Tanulmányi Bizottság szerepkörét is — változatlan személyi összetételben — az 1775-ben felállított Iskolai Bizottság látta el új elnevezés alatt. E bizottság tagságában legfeljebb annyi változás akadt, hogy gróf Berchtold Ferenc utódjaként 1776 nyarától 1777. március végéig Nagy Ignác, 1777. április elejétől 1782. július elejéig Okolicsányi Imre, 1782. szeptember közepétől pedig a bizottság megszűnéséig Mandich Antal püspök töltötte be a Commissio Studiorum egyházi tanácsosának tisztét (utóbbit azonban néhányszor Zábráczky József címzetes püspök is helyettesítette). Az 1776-os alaprendelkezéstől való jelentős eltérést pedig az jelentette, hogy a pozsonyi tankerület főigazgatója nem „hozzáértő tagként", hanem elnökként működött a bizottságban. E kerület népiskolai felügyelője (a rendkívül energikus Pál Gáspár, Ehrenfels apátja) viszont a rendelkezéstől eltérően mindössze három évig (1777 és 1779 között) vett részt néha a munkában, tehát a tanügyi feladatok legkeményebb falatát jelentő népiskola-szervezésnek a bizottságban nem volt szakembere. 4 Igaz — ilyen szempontból maga az alaprendelkezés is hibásnak minősíthető: nem lett volna ugyanis szabad egy folyamatosan működő testület tagjává olyan személyt kinevezni, akinek az a feladata, hogy járja a gondjaira bízott • 8 OL, A —39: 3873/1776. A magyar leirat változatát lásd: 281 — 285., a horvát reseriptum fogalmazványát pedig: 321 — 324. * Pál Gáspár 1777-ben mindössze 20 ügyet (az összesnek 1,4%-át.) 1778-ban 27-et {szintén 1,4%-át), 1779-ben pedig az 1446 közül mindössze 1-et referált, az ülések nyomasztó többségén részt sem vett, pedig a tárgyalt kérdések mintegy harmada a népoktatással közvetlen vagy közvetett kapcsolatban volt.
