Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - IRODALOM - Borsa Iván: Lajos Pásztor: Guida delle Fonti per la Storia dell'America Latina negli Archivi della Santa Sede e negli Archivi Ecclesiastici d'Italia. Citta del Vaticano, 1970. Guida delle Fonti per la Storia dell'Africa a Sud del Sahara negli Archivi della Santa Sede e negli Archivi Ecclesiastici d'Italia. Zug, 1983 / 126–127. o.

Irodalom 127 országonként vagy országcsoportonként levéltári útmutatót jelentet meg. A szervezési munkát és a módszertani előkészítést a Tanács, illetve annak e feladat végrehajtására alakult bizottsága és a Titkárság végezte, illetve végzi. Az anyagi alapot jelentős részben az UNESCO biztosította, de több állam nemcsak munkával, hanem anyagiakkal is hozzájárult. Nem tekintjük most feladatunknak, hogy a vállalkozás eddig megjelent mintegy 30 kötetét ismertessük, hanem abból kiemeltük a fenti kettőt. E kiemelésnek két oka van. Az egyik, hogy a szerző a Magyar Országos Levéltárban kezdte levéltárosi pályafutását, a másik, hogy műve az imént ismertetett általános célkitűzésen túlmenően olyan eredményeket is felmutat, amelyekről feltétlenül szólni kell. Mindkét kötet eleget tesz annak a feladatának, hogy felsorolja a Szentszéknek a Vatikáni Titkos Levéltárban és egyes kongregációk levéltáraiban őrzött azokat a magasabb egységeit (fondokat, állagokat, sorozatokat), amelyekben a kötetek címében megjelölt térség országainak kutatói saját történetükre nézve forrásanyagot találhatnak. Ezt követően mindkét kötet második részében ugyanezt a tájékoztatást kapjuk az Olaszországban levő más (katolikus) egyházi levéltárak (elsősorban szerzetesrendek és néhány egyéb intézmény) anyagáról is. A tájékoztatás a Nemzetközi Levéltári Tanács említett bizottsága által kidolgozott irányelvek figyelembevételével, de a sajátos feladatnak megfelelő, szerző által kialakított módszerrel történik. (A fondképzők rövid története, feladatuk és iratanyaguk tagolódásának ismertetése, állagnélküli fondok és állagok esetében az iratok évköre, raktári egységeinek száma, az állag átfogó ismertetése, esetleges további tagolódásának felsorolása, majd a meglevő leltárra és/vagy indexre történő utalás, befejezésül pedig az állaggal kapcsolatosan megjelent művek, cikkek bibliográfiája.) A szerző több esetben él azzal a megoldással, hogy az érintett térség egyes országainak történetére az állagban található adatok közül néhányat mintaképpen bemutat. A kötetek tehát a címükben jelzett célkitűzésnek minden tekintetben megfelelnek. Pásztor e két munkájával azonban nemcsak e két világrész-kutatóinak adott kézbe útmutatót, hanem tulajdonképpen minden olyan kutatónak is, aki érdeklődik a Szentszék levéltári anyaga iránt. Munkája ugyanis a Vatikáni Titkos Levéltárnak majdnem a teljes hozzáférhető iratanyagáról ad áttekintést, vagyis korszerű formában ad tájékoztatást a fondokrol, állagokról, amire nagy szükség volt, mert a régi viszonylag keveset szól a Levéltár újkori részéről és módszere fölött eljárt az idő. Ha ebből az egyetemes szempontból nézzük a köteteket, természetesen feltűnik bizonyos egységek és adatok hiánya, aminek az az oka, hogy a kötetek egyes világrészekre orientáltak. Nem szerepelnek ugyanis azok a levéltári egységek, amelyekben bármilyen oknál fogva nincs latin-amerikai vagy dél-afrikai vonatkozás. S bár ezek száma nem nagy, hiányukat tudomásul kell venni. Felmerül a gondolat, hogy a szerzőnek nem kellene-e a Levéltár teljes anyagát ismertető útmutatót adni a világ kutatóinak kezébe, hisz tulajdonképpen csak az eddigi munkáját kellene kiegészítenie a hiányzó egységekkel és egyes egységek hiányzó adataival. Ez természetesen nem tartalmazna példaszerű illusztrációkat, viszont szorosabbra fűzhető a kapcsolat a Levéltár nagy segédlettárával, aminek előfeltétele volna annak kiegészítése (a *-gal jelzett számok eltüntetése). Tovább lehetne fokozni a mű használhatóságát, ha kitekintést adna a Vatikáni Titkos Levéltárban Őrzött egyes levéltártesteknek az Archivio di Stato di Roma-ban levő részeire is, akár ottani szakértő közreműködésével. Azt hiszem, hogy Pásztor több évtizedes, a Levéltár teljes anyagára kiterjedő anyagismeretét nem szabadna e tekintetben kihasználatlanul hagyni. A két kötet még egy szempontból ad újat. Ötvennél több itáliai szerzetesrendi és más egyházi levéltárról közöl adatokat. Tudtommal még nem volt olyan levéltári útmutató vagy bármilyen más publikáció, amely egyáltalában számba vette volna ezeket az értékes levéltárakat, ismertetve anyagukat. Ezen újdonság jellegű összeállítás birtokában, amelynek korlátait ismét a két kontinens vonatkozásai szabták meg, már úgy merül fel a kérdés, hogy vajon mi a helyzet azokkal az olasz egyházi levéltárakkal, amelyeknek nem voltak latin-amerikai vagy dél-afrikai kapcsolataik ? Jó volna, ha az illetékesek megtalálnák a módját annak, hogy ez a hiány is megszűnjék és Olaszország állami levéltárai után az ugyancsak gazdag egyházi levéltárakról is kaphatna a világ áttekintést. Borsa Iván