Levéltári Közlemények, 56. (1985)
Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - IRODALOM - Borsa Iván: Lajos Pásztor: Guida delle Fonti per la Storia dell'America Latina negli Archivi della Santa Sede e negli Archivi Ecclesiastici d'Italia. Citta del Vaticano, 1970. Guida delle Fonti per la Storia dell'Africa a Sud del Sahara negli Archivi della Santa Sede e negli Archivi Ecclesiastici d'Italia. Zug, 1983 / 126–127. o.
126 Irodalom a külügyek és hadügyek szinte szuverén irányításában. A bécsi professzor fejtegetései nyomán a kor „óriásának" Bismarcknak hatalmas árnyéka mögött Beust valószerűbb megvilágításba került. Az államférfi, aki szerint;,,a parlament az a nemzetnek, ami az otthon a családnak", nem könnyen engedett a magyarok kiegyezési feltételei között szereplő kívánságának, hogy a Monarchiának ne legyen közös parlamentje. Mint ismeretes, Deák Ferencék végig kitartottak amellett, hogy a delegációk e parlamentcsökevóny működése kizárólag a közös költségvetés megszavazására korlátozódjék. Beust politikai, mégpedig elsőrendűen külpolitikai vitafórummá kívánta tenni a delegációkat. Ha arra gondolunk, hogy a magyar delegátusok még évtizedek múlva is önmagukat igazították helyre, ha költségvetési kritikájukban történetesen a költségvetést meghatározó külpolitika mélyebb elemzésébe fogtak, jövünk rá, mily illuzórikus volt e kívánság. Pedig Beust ennél tovább akart menni s részben tovább is ment. Azt szerette volna, hogy a delegációk vitáikkal a külföld elismerését vívják ki. Angol, francia és olasz példák nyomán külpolitikája igazolására válogatott diplomáciai iratokból vörös könyveket („Rotbücher") adott ki. Nemcsak a közvélemény, elsősorban a parlamenti képviseletek tájékoztatását célozta ezzel, hanem imponálni akart a külföldnek, hogy a delegációk a dolgok alapos ismeretében vitatják külpolitikáját. A külpolitikának — csak egészen kivételesen közös — megvitatásával is érzékeltetni kívánta a Monarchia két felét egységes birodalomba összefogó, az ő politikai eszmevilágában élő „Oberstaat" fogalmát. (A magyarok önállósági, függetlenségi törekvéseinek egyik, legfontosabb célja éppen a birodalom két felét egybeolvasztó superállam megakadályozása volt.) A világháború tragédiájára gondolva, nem tudom elfojtani a különben történetietlen kérdést, vajon nem alakul-e a Monarchia — s benne Magyarország — sorsa másképpen, ha a világháborút megelőző évtizedekre a Berchtold— Conrad fóle háborús politikának egészséges, közös, parlamentáris ellenzéke lett volna. Az osztrák delegáció szocialistáinak s a magyar delegáció Károlyi Mihályának ós híveinek hangja túl gyenge volt ahhoz, hogy megálljt tudott volna kiáltani az esztelen militarizmusnak. Lutz, korunk egyik legnagyobb, osztrák történetírója a magyar történészek előtt is nagy tiszteletben álló magyar származású Engel-Jánosi professzor emlékének ajánlja kötetét. Engel-Jánosi egész élete összenőtt a Monarchiával. Nem csoda, ha annak — általa nemzetekfelettinek érzett — állameszméjében látta a politikai történelem kiindulópontját és mércéjét. Nekünk, később születetteknek, mondja Lutz, ez már meghaladott szempont. Mint ahogyan a Monarchia romjain keletkezett utódállamoknak az élethez senki által kétségbe nem vont jogából sem indulhat ki a Monarchia történetére visszapillantó s örökségét a jelenben és jövőben kutató történetírás. Ám a német nemzeti eszme sem szolgálhat, még etikailag, politikailag megtisztított formájában sem a távolabbi perspektívák megállapításához. Ennek legtanulságosabb és legeredményesebb módja, a kiváló bécsi professzor szerint, annak a szellemi hagyatéknak a feltárása, amely az Osztrák—Magyar Monarchia keleti és délkeleti szomszédainak a német kultúrával való találkozásából született meg. Lutz nagyszerű munkájának legfőbb érdemét abban a törekvésében látom, ahogy államok, intézmények, emberek (így az ő maga) helyét is keresi, múltat, jelent, jövőt egységben látva, a szüntelenül változó világban. Komjáthy Miklós LAJOS PÁSZTOR: GUIDA DELLE FONTI PER LA STORIA DELL'AMERICA LATINA NEGLI ARCHTVI DELLA SANTA SEDE E NEGLI ARCHTVI ECCLESIASTICI DTTALIA (COLLECTANEA ARCHTVI VATICANI 2.) Citta del Vaticano, 1970. 617 p. LAJOS PÁSZTOR: GUIDA DELLE FONTI PER LA STORIA DELL'AFRICA A SUD DEL SAHARA NEGLI ARCHTVI DELLA SANTA SEDE E NEGLI ARCHTVI ECCLESIASTICI D'ITALIA (COLLECTANEA ARCHTVI VATICANI 3.) Zug, Inter Documentation Company AG, 1983. 537 p. A Nemzetközi Levéltári Tanács 1959-ben hatalmas vállalkozásba kezdett. Vállalta, hogy az egykor gyarmati sorban ólt, ma általában a fejlődő jelzővel illetett népek történetére vonatkozó és a fejlett országok levéltáraiban található forrásanyag kutatásához I
