Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori apátság hamis oklevelei / 111–139. o.
132 Jakó Zsigmond nostre maiestati exhibitarum ex certa sententia regié benignitatis seriem ipsarum litterarum approbamus, ratifícamus et acceptamus, ac de prelatorum et baronum nostrorum consilio et assensu presentis scripti patrocinio, növi et dupplicis ac authentici sigüTi nostri appensione et appositione ipsam donationem et statutionem modo premisso ipsi monasterio factam perpetuo valere [!] confirmamus. In cuius confirmationis memóriám perpetuam presentes concessimus litteras privilegiales dupplicis sigilli nostri növi et authentici munimine roboratas. Datum per manus discreti viri magistri Endre prepositi ecclesie Bwdensis, aule nostre vicecancellarii, dilecti et fidelis nostri, anno Domini millesimo trecentesimo vigesimo quarto, undecimo Kalendas Decembris, regni autem nostri anno similiter vigesimo quarto, venerabilibus in Christo patribus et dominis Boleslao Strigoniensi et fratre Ladislao Colocensi auleque cancellario archiepsicopis, Joanne Nitriensi, Benedicto Chanadiensi, Nicolao Jauriensi, Georgio Sirmiensi, Ladislao Quinqueecclesiensi, Iwanka Waradiensi, fratre Petro Boznensi, Laurentio Vachiensi, Andrea Transsilvano, Henrico Wesprimiensi et Chanadino Agriensi episcopis ecclesias Dei fideliter gubernantibus; magniflcis baronibus Philippo palatino, comite de Scepus et de Wywar, Demetrio magistro thavernicorum nostrorum, comite Bachiensi et Trinchiniensi, comite Alexandro judice curie nostre, Thoma waywoda Transsilvano et comite de Zonuk, Nicolau bano totius Sclavonie, comite Soproniensi et de Kamarun, Paulo bano de Machow, comite Sirimiensi et de Wolkow et de Bwdrwg, Dionisio magistro dapiferorum nostrorum, Blasio magistro agasonum nostrorum, Nicolao dicto Trewtel comite Posoniensi et aliis quam pluribus regni nostri comitatus tenentes et honores. Az oklevelet Szentpétery nyomán 67 azért kell hamisítványnak minősítenünk, mert a benne átírt szövegek (1., 4., 5. sz.) mind hamisítványok. Amint a konvent levéltárának 1427. évi leltárából kitűnik, 1424-ben oklevelünket átíratták a váradi káptalanban, de ez a transsumptum nem maradt ránk. A hamisított szövegek ekkor nyerhették el teljesen hiteles külső formájukat. 1424 tehát a legkésőbbi időpont, amely előtt az eddig ismertetett összes hamisítások lezajlottak. Ez alkalommal a hamisító jó mintaoklevél alapján dolgozott, és pontosan követi a méltóságok névsorában az éven belül végbement változásokat, 68 valamint a királyi megerősítések szokott szövegezését. Tartalmi vonatkozásban azonban megjegyzendő, hogy az átírást kérő István fráter apát ilyen korai említése egyáltalában nem valószínű. Erről az apátról ugyanis ebben az időben, ezen kívül egyetlen más oklevél sem tud. István kolozsmonostori apátságára csak 1332-ből és 1337-ből ismeretes néhány, időben pontosan nem rögzíthető, zavaros adat. 69 Emlékét azonban a rendház lakói, ha nem is egészen pontosan, azért is megőrizhették, mert utána gyökeresen különböző, új időszak, az újjászervezés korszaka kezdődött a monostorban. * 7 Reg.Arp. 1338. sz. 68 ÁOkm II. 71., 105., 168-169. 69 Theiner, Augustinus: Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia. I. Romae 1859. 549-550., 618-619.
