Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori apátság hamis oklevelei / 111–139. o.
A kolozsmonostori apátság hamis oklevelei 133 16. 1361. augusztus 10. (in Laurentii) Lajos király, László fráter kolozsmonostori apát kérésére, megerősítve átírja a váradi káptalan 1313. október 16-i oklevelét (12. sz.j, miután jegyzői útján összevetette és hibátlannak találta. Majd ha ezt az oklevelet bemutatják neki, privilégiumot is ad róla. - A szöveg élén: Commissio domine regine specialis. DL 28709. Eredeti, hártyán, hátán befüggesztett pecsét nyomaival. Közlés: CD IX/3. 243-244. Oklevelünk hitelességével szembeni kétségeit elsőnek Francisc Pali fejezte ki. 70 Észrevette ugyanis, hogy az átírás augusztus 10-én állítólag László apát kérésére történik, holott ebben az időben már Ottó apát állott a kolostor élén. Valóban, László frátert apátként 1360. október 13. után egyedül ez az oklevél említi, minden más adat szerint 1361. április 11-től fogva 1383-ig Otto fráter volt a kolostor apátja. A hamisítás tehát olyan időben történt, amikor már nem ismerték Ottó hivatalba lépésének pontos időpontját, vagyis Ottó halála után. Ezért kell Pál (1385—1406), vagy még inkább az őt követő Albeni Henrik (1407—1421) működése idejére gondolnunk. Henrik apát szerzett ugyanis 1412-ben Zsigmond királytól erről a hamis transsumptumról, rokona: Albeni Eberhard zágrábi püspök, főkancellár segítségével, teljesen hiteles formájú átiratot. 71 Az apát személyének eltévesztésén kívül azonban más rendellenességek is hamisításról tanúskodnak. Különös, hogy Lajos király 1361-ben nem privilegiális alakban írja át az 1297. évi hamisítványokat, nem jelzi, hogy melyik pecsétjével erősíti meg az oklevelet, végül azt a jelen esetben nem helyénvaló formulát használja, hogy privilégiumot akkor ad róla, ha majd bemutatták neki a jelen oklevelet (dum presentes nobis fuerint reportaté). Mi értelme van itt ennek az oklevélformulának, amikor nem hiteleshelyi jelentésről van szó? Az apát később is csak ugyanezeket az átírásra szánt szövegeket mutathatta volna be a királynak. Szokatlan dolog az is, hogy a király állítólagos oklevelének kiállítására — az élén álló kancelláriai jegyzet szerint — a királynő adott volna utasítást. Még ennél is meglepőbb a keretoklevélnek az a megjegyzése, hogy az átírandó szövegeket a király jegyzőivel összeolvastatta és azok minden tekintetben valódinak találták (per nostros notarios conferri facientes prorsus omni vicio carentes). Ennek hangsúlyozását nyilvánvalóan az esetleges gyanú elaltatására szánták. Az írás paleográfiai sajátságai, kínosan utánzott jellege, merev mesterkéltsége szintén hamisítást sejtetnek. A fentiek alapján ezt az oklevelet is hamisítványnak minősíthetjük, mely a XIV. század legvégén vagy a következő első éveiben készült. 7 °Pall: i. m. DIR Introducere II. 318. Oegyzetben). 7 'DL 28712.
