Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Farkas Gábor: Közigazgatási reformkérdések a koalíciós kormányzat idején, 1945–1948 / 51–89. o.

FARKAS GÁBOR KÖZIGAZGATÁSI REFORM KÉRDÉSEK A KOALÍCIÓS KORMÁNYZAT IDEJÉN 1945-1948 • A reform megvalósításának szükségessége Három hónapja folyt már a felszabadító háború, amikor az antifasiszta és demokratikus erőknek 1944. december 21-én Debrecenben sikerült létrehozni a magyar nemzeti szuverenitást képviselő Ideiglenes Nemzetgyűlést. Másnap megalakult a központi végrehajtó hatalmat megtestesítő Ideiglenes Nemzeti Kormány, amely a szuverenitást csak fokozatosan, a hadizónák megszűnte után tudta az ország egyes vidékeire kiterjeszteni. A központi kormányzati akarat érvényesítése a felszabadult közigazgatási egységekben: a városokban és a falvakban a helyi közigazgatási apparátuson keresztül valósult meg, vagy apparátus hiányában az ideiglenes közigazgatási vezető érvényesítette a központi elképzeléseket. A kormányzat arra törekedett, hogy a hadihelyzet megszűnése után a lehető legrövidebb idő alatt helyreálljon a polgári közigazgatás. Ezért a megyébe a kormány fokozatosan kiküldte megbízottait, akik lényegében a főispáni funkciót gyakorolták, és a kormányzati elképzeléseket végrehajtották. A kormány az 1944. december 28-i ülésen a közigazgatás ideiglenes megszervezéséről határozott. Az ülés eredményeképpen látott napvilágot a 14-1945. sz. kormányrendelet, amelynek alapján a felszabadult országrészek egy részén - így AradCsanád-Torontál-, Békés-, Csongrád-, Nyugat-Bihar-, Hajdú-, Szabolcs-, Szatmár-, Borsod-, Heves megyékben — a helyi Igazgatás újjászervezésére a népi szervek közbejöttével önkormányzati alapon a helyi demokratikus erők lépéseket tettek.

1 A kormány ülésén a helyi igazgatás újjászervezésének kérdésében nézeteltérés keletkezett. Erdei Ferenc belügyminiszter a felszabadulás során összeomlott polgári közigazgatás végleges felszámolásának lehetőségét látta meg abban a tényben, hogy a közigazgatási egységekben nem maradt tisztviselő, illetve a szakképzett közigazgatási apparátus nagyobb része elhagyta szolgálati helyét. A belügyminiszter szerint a polgári beállítottságú közigazgatási apparátust könnyűszerrel fel lehet váltani a nép képviselőivel vagy a népi értelmiséggel. A garnitúra-cserét össze lehet kötni a helyhatósági szervezet gyökeres átalakításával, sőt új közigazgatási egységeket is létre lehet hozni. Az Erdei-féle közigazgatási koncepció kiérlelt formában rendelkezésre állott, hiszen a népi közigazgatási elveket Erdei Ferenc még a lélszabadulás előtti években megfogalmazta. Ezt az elképzelést a történelmi fordulat tanulságaival kibővítve, valóban meg lehetett volna valósítani. A kérdés realizálásának azonban számos összetevője volt. E koncepció végül is a koalíciós pártok közigazgatási reformjavaslatainak egyike lett, és mint a Nemzeti Parasztpárt elképzelése került a köztudatba.

2 1 Magyar Közlöny 1945. január 4. 2 Erdei Ferenc:. Településpolitika, közigazgatás, urbanizáció, összegyűjtött írások és beszédek. Szerk.: Halász József és Kovács István. Budapest, 1977. Továbbiakban:Erdei:i. m. i 4*