Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - IRODALOM - Kállay István: Az állami és a jogintézmények változásai a XX. sz. első felében Magyarországon. (Jogtörténeti értekezések. Az ELTE Jogtörténeti Tanszékének kiadványai 13.) Bp., 1983 / 98–99. o.

98 Irodalom AZ ÁLLAMI ÉS A JOGINTÉZMÉNYEK VÁLTOZÁSAI A XX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN MAGYARORSZÁGON (Jogtörténeti Értekezések. Az ELTE Jogtörténeti Tanszékének Kiadványai 13. Szerk.: Kovács Kálmán) Budapest, ELTE, 1983. 216 p. Tizenkét kiváló szerző vállalkozott arra, hogy bemutassa a magyar állami és jogintézmények XX. századi változásait. A tanulmányok olvasása nyomán átfogó képet nyerünk a címben jelzett kérdésről. A kötet - ábécérendben - első tanulmányát CSIZMADIA ANDOR írta a XX. század első felének területi Önkormányzati intézményeiről Röviden áttekinti az 1848 előtti fejlődést és hangsúlyozza, hogy a területi önkormányzat a forradalom után is fennmaradt A megyék továbbra is a nagybirtokos-dzsentri réteg hitbizományai voltak, egyre inkább hatalmuk alá vonva a községeket is. A XX. század elején a kormányok változások bevezetésével próbálkoztak. Az első világháború után a kisgazdapárti belügyminiszter a parasztok fiait sikertelenül próbálta bevinni a megyeházakba. Az 1929. évi közigazgatási reform semmit sem változtatott az osztály elnyomáson. A szerző elemzi a két világháború között a területi önkormányzatokkal kapcsolatban tett javaslatokat is. DEGRÉ ALAJOS a községi képviselőtestületek súlyának az első világháború utáni hanyatlásáról ír. Igen frappánsan foglalja össze a XVIII-XIX. századi fejlődést; hangsúlyozza, hogy a községek vezetése nagyrészt a földesurak, illetve tisztjeik kezében volt. 1849 után kinevezett községi elöljáróságok működtek, csak az 1871. évi törvény biztosította a községek önkormányzatát Ez és az 1886. évi törvény a legtöbb adót fizetők befolyását növelte. Ennek ellenére a múlt századi községi képviselet önállóan hozott határozatokat és gyakran ellenállt a magasabb hatóságok akaratának. Ez az önállóság az első világháború után megszűnt: a község vezetése a főiskolai képesítésű jegyző kezébe került akinek a képviselő-testület tagjai nem jelentettek vitapartnert. A harmadik tanulmány (A választójog a képviselőházban az első világháború éveiben) szerzője, GALÁNTAI JÓZSEF előrebocsátja, hogy az első világháború kitörésekor igen korlátozott választási rendszer volt érvényben annak ellenére, hogy mind a polgári, mind a szocialista ellenzék kemény harcot vívott kiszélesítéséért. Ismerteti a világháború második évében kezdődött választójogi vitát, amelynek eredménye 1918 nyarán is csak korlátozott eredményt hozott. Fontos változást jelentett az 1930-as évek második felében folyt közjogi-politikai vita a kormányzóijogkör kiterjesztéséről. Ez KARDOS JÓZSEF vizsgálódásainak tárgya. Áttekintést nyújt a politikai körülményekről, amelyek 1937-ben az 1920:

1.te .-ben foglalt kormányzói jogkör újbóli kiterjesztéséhez vezettek. Ismerteti az 1937:XIX. te.-et megelőző vitákat, a liberális és a legitimista ellenzék kifogásait. MÁTHÉ GÁBOR a polgári szociálpolitika és a szociális igazgatás viszonyát veszi bonckés alá. A polgári magánjog elvei: a tulajdon szentsége, a formális jogegyenlőség, a szerződéses szabadság a múlt századi preindusztriális államban a szabad versenyt szolgálták. Az állam gazdaságtól való távolmaradása azonban hamarosan revízió alá került. Az aktív állami beavatkozás első megnyilatkozása gazdasági téren a szociálpolitikai gondolatkörben öltött testet. Ezek főként a törvényes munkásvédelmet, illetve az önsegélyezést és a munkás-érdekképviseleti jogosultságot foglalták magukba. Mindkettő célkitűzése az osztályellentétek leplezését szolgálta. Magyarországon az 1913:XXI.tc. illesztette be a büntetési rendszerbe a határozatlan tartamú szabadságvesztés intéményét. MEZEY BARNA azt vizsgálja, hogyan és miért került napirendre ennek az intézménynek a meghonosítása. Áttekinti a bűnözés alakulását a XIX. század utolsó évtizedeiben, az európai joggyakorlatban található előzményeket a magyarországi jogirodalmi polémiát és a közveszélyes munkakerülőkről szóló törvényt. Az 1927:XIV. és az 1928.XIV. te. megalkotását és jelentőségét NAGYNÉ SZEGVARI KATALIN vizsgálja a bethleni konszolidáció egyetempolitikai törvényhozásáról szóló tanulmányában. Mindkét törvény a politikai rendszer társadalmi bázisát, a középosztályt érintette. Céljuk a hagyományos értelemben vett középosztály előnyben részesítése, ami elsősorban a közszolgálati alkalmazottak, a közhivatalnokok gyermekeit érintette.