Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - IRODALOM - Kállay István: Az állami és a jogintézmények változásai a XX. sz. első felében Magyarországon. (Jogtörténeti értekezések. Az ELTE Jogtörténeti Tanszékének kiadványai 13.) Bp., 1983 / 98–99. o.

Irodalom 99 Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó három évtizedének kiemelkedő politikusa, Tisza István századeleji közjogi törekvéseit és nézeteit PÖ LÖS KEI FERENC tekinti át. Tisza az uralkodó osztály vezetője személyiségei közül a legjobban ismerte fel a dualista rendszerből adódó veszélyeket; konzervativizmusa, azonban megakadályozta, hogy a válságból kivezető utat találjon. Különösen aktív volt Tisza a XX. század első éveiben, amikor a kormánypárt és az ellenzék a hadügyi reform, a vámközösség és a parlamenti ügyrend kérdésében csapott össze. Nemcsak az ábécében, hanem időrendben is PRITZ PÁLnak az önálló magyar külügyminisztérium 1918-1919. évi kialakulásáról szóló tanulmánya következik. A szerző elsőként kísérli meg az önálló magyar külügyminisztérium történetét megrajzolni Számadatok segítségével mutatja be a magyarok részvételét a Monarchia külügyi igazgatásában. Nyomon követi a külügyek alakulását a polgári demokratikus forradalomban és a Tanácsköztársaság idején. Megállapítja, hogy a korábbi tisztviselők háromnegyed része hivatalban maradt Elemzi az 1919 decemberében hatályba lépett szolgálati beosztási rendszert, ami 1944-ig érvényben maradt A polgári szabadságjogok kiváló ismerője, RÉVÉSZ TAMÁS MIHÁLY a. gyülekezési jog magyarországi alakulását ismerteti. Hangsúlyozza, hogy e jog a polgári korban is törvényi szabályozás nélkül maradt; ez azonban nem jelenti, hogy teljesen korlátozott volt. Közli az 1868. évi egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatot Napjainkban a közvéleményt élénken foglalkoztatja a kutatóintézetek alapításának és működési modelljeinek kérdése. Ez adta a gondolatot ROTTLER FERENCnek, hogy aRómai Magyar Intézet alapításáról és 1895—1944 közötti működéséről írjon. A tanulmány jelentőségét növeli, hogy a Római Magyar Történeti Intézet a legelső magyar kutatóintézet, amelynek története alapításától kezdve szorosan összefonódott a magyar politikai, illetve kultúrpolitikai viszonyokkal. Sajátos helyzetéből következőleg egyfelől jól szolgálta a magyar tudományosság nemzetközi kitekintését másfelől bepillantást engedett a magyarországi tudományos közélet hétköznapjaiba. A szerző kiemeli Fraknói Vümos önzetlen támogatását, amely az Intézet működését lehetővé tette. A kötet zárótanulmánya RUSZOLY JÓZSEFtől származik és a XX. század eleji munkásmozgalom választójogi nézeteit és törekvéseit mutatja be, különös tekintettel Magyarországra. A témák széles skálája, a kiváló tanulmányok áttekintése arra utal, hogy a korszakkal foglalkozó kutatók és érdeklődők igen hasznos kötetet kaptak. Kállay István