Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Farkas Gábor: Közigazgatási reformkérdések a koalíciós kormányzat idején, 1945–1948 / 51–89. o.

Közigazgatási reformkérdések 1945-1948 61 A községi bíró a községi önkormányzati közigazgatás vezetője, s ezért az állami rendszerű IX. fizetési osztálynak megfelelő tiszteletdíjat kap. A községi bírót, az elöljáróságot, a tisztviselőket a jegyző kivételével a képviselő-testület választja a jelöltek köréből. A jelölés a Nemzeti Bizottság hatásköre. Ez esetben a kijelölő választmány szerepkörét tölti be a Nemzeti Bizottság. A községi bírák éves tiszteletdíja az államnak 4 millió forint többletkiadást jelent. A községi jegyzőt a belügyminiszter nevezi ki, de a pályázatokat az illetékes községi képviselő-testületnél kell beadni. Az elöljáróság a pályázatokat véleményével ellátva küldi meg a belügyminiszternek. A községi elsőfokú hatáskörök szélesítése megalapozottnak látszott. A község és a megye közé be kell iktatni az állami járási főjegyzői hatáskört, ezzel kizáródik az alispán intézkedési jogköre, és helyébe az állami akarat lép a járási főjegyzőn keresztül. A belügyminiszteri javaslat szerint a főispáni tisztséget is megszüntetik, és helyébe a Minisztertanács megyei közigazgatási felügyelőt nevez ki, aki a főispáni hatáskört átveszi. A megyei közigazgatási felügyelő mellé állami tisztviselőket helyez a belügyminiszter. A felügyelő a megyei önkormányzat és az állami szakigazgatás felett a felügyeletet tisztviselőin keresztül látja el. Az alispáni elnevezést megyebíróra kívánták változtatni, mivel az alispáni elnevezésben a feudális világra emlékeztető szimbólumot látott a baloldali kormányzat. Az elnevezések azonban egyelőre maradtak, s amikor felmerült a Gazdasági Főtanácsban, hogy a tisztviselői elnevezéseket megváltoztatják, az MKP a tervet határozottan ellenezte, mivel az lényeges tartalmi változást nem hozott volna. A párt ugyanis azon a véleményen volt, hogy a közigazgatási reform bevezetését a lehető legkisebb feltűnéssel oldják meg, és így a tisztviselői elnevezéseket is változatlanul kell hagyni.

6 A reform kidolgozása kapcsán az elsők között szögezték le, hogy az önkormányzati igazgatás szervezeti kérdéseit kell tisztázni, és a reform többi kérdését csak ezután lehet kidolgozni. Az volt a vélemény, hogy az önkormányzati és a szakigazgatási szervek egy részét össze lehet vonni, és belőlük két-három önkormányzati hivatalt létesíteni. A gazdasági elöljáró, a termelési bizottság, a gazdasági felügyelő, a munkaügyi felügyelő, a terményhivatal, a közellátási felügyelőség, a közellátási kormánybiztosság, a közellátási hivatal, a városi gazdasági tanácsnok feladatköre igen közel állt egymáshoz, és ezek szervezeti összevonása ésszerű lett volna. Az állami és önkormányzati hivatalok racionalizálását annál inkább meg kellett volna oldani, mivel a hatáskörök gyakorlásához felhasználható joganyag kiválogatása 1946 tavaszán már folyamatban volt. Ez azt jelentette, hogy a régi közigazgatási jogból és eljárási anyagból a használható részek összeállításán szakemberek dolgoztak.

7 Tervezték, hogy az államosítás alá nem kerülő önkormányzati vezetői állások: az alispán, a polgármester, a községi bíró választása esetén a koalíciós elvet kell alkalmazni. A belügyminiszter fellépett a Közigazgatási Bíróság ítélkezési eljárása ellen. A Közigazgatási Bíróság ugyanis a közigazgatási panaszokat kivizsgálta, és ennek kapcsán a 6

Up., 274.f. 3.cs. 56.ő.e. és 276.f. 77.cs

. 4.ő.e7

Uo., 283.f. 10.cs

. 277.Ő.C