Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Farkas Gábor: Közigazgatási reformkérdések a koalíciós kormányzat idején, 1945–1948 / 51–89. o.

Közigazgatási reformkérdések 1945-1948 53 • A történelmi fordulat a polgári közigazgatási kereteket új feladatokkal tölti meg. Olyan közigazgatási kérdések megoldásúra került sor, amelyek korábban nem tartoztak a hagyományosan vett igazgatási kérdésekhez, amelyeknek nem, vagy csak alig volt jogszabályi hátterük. így az új kérdések megoldása előtt több esetben értetlenül álltak a szakképzett tisztviselők. Egyrészt nem érezték magukat feljogosítva az ügy elintézésére, mivel a korábbi közigazgatási gyámkodás során a kisebb jelentőségű ügyek megoldására is kaptak felsőbb utasításokat. Jelen esetben a kis létszámú közigazgatási apparátusoknak nem volt meg az erejük arra, hogy nagyobb társadalmi «kérdéseket eldöntsenek. Pedig 1945 tavaszán a helyi átalakulásokat nagy horderejű események kísérik, amelyekben a közigazgatásnak állást kellett foglalni. Az önkormányzati szervekben 1945 tavaszán sok a bizonytalankodás, amelyek a feladatok végrehajtását olyan időkben hátráltatták, amikor a késlekedés a társadalmi átalakulás rovására ment. A megoldást e tekintetben a különleges feladatok elvégzésére alakított népi szervek létrehozása jelentette. A népi szervek, különösen a nemzeti bizottságok és a községi földigénylő bizottságok az önkormányzati és a szakigazgatási szervek több feladatát átvették. Megoldást hozott működésük nemcsak a politikai, hanem a gazdasági élet területén is. Az önkormányzati szervek újjászervezése idején az 1030—1945. sz. kormányrendelet alapján a törvényhatósági bizottságokból, a községi képviselő-testületekből a helyi politikai szervek indítványára a Nemzeti Bizottság kiiktatta a németbarát, sőt több esetben a tőkés elemek nagyobb részét is. Azzal, hogy a testületek számarányát az említett kormányrendelet csökkentette, lényegében már a virilis elemet szorították háttérbe, majd iktatták ki a helyhatóságokból. Ugyancsak a helyi hatalmi viszonyok demokratikus formálásának adtak lehetőséget azok az intézkedések is, amelyek a községi képviselő-testületek létszámát és összetételét határozták meg. Itt ugyan megmaradt az 1945 előtti testületi létszám, de a demokratikus pártokból, a helyi szakszervezetekből létrehozott tagság garancia volt a demokratikus közélet községi és megyeivárosi kibontakozására. A Nemzeti Bizottság által jóváhagyott számarány a testületek politikai összetételében további garanciát szolgáltatott az önkormányzati közigazgatás demokratikus újjászervezésére. Az első képviselő-testületekben és a törvényhatósági bizottságokban az antifasiszta és demokratikus többség biztosított volt. Az önkormányzati testületek működésére, a tagság megválasztására, jogaira és kötelességeire az 1929, évi XXX. te. rendelkezései voltak az irányadók. Az 1030—1945. sz. kormányrendelet visszaállította a városi tanácsot, amely minden olyan ügyet átvett a polgármestertől, melyet az 1929. évi törvényhatósági törvény a polgármesterre mint egyedi szervre ruházott. Az 1030—1945. sz. kormányrendelet előírta a tisztviselők váasztásának kötelezettségét. Úgy tűnik, hogy a demokratikus kormányzat igyekezett jóvátenni mindazon főbb sérelmet, melyek az önkormányzati igazgatást az 1945 előtti években érték; (pl. az önkormányzati tisztviselők államosításával, egyes testületek megszüntetésével vagy jogaik korlátozásával, egyes önkormányzatok felszámolásával, a kormánybiztosi hatáskör kiterjesztésével, az állami szakszerveknek az önkormányzati teendők területére történő beavatkozásával). A kormány által 1945 tavaszán foganatosított közigazgatási intézkedések a polgári közigazgatás szervezetében további, néhány igen lényeges módosulást eredményeztek. A változás továbbvitelét a kormányzat és a koalícióba tömörült