Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - KRÓNIKA - Solymosi László: Észrevételek a Ciszterci Rend magyarországi történetének repertóriumáról / 237–251. o.

Krónika 241 a legmesszebb lakó kerci apátnak csak minden ötödik évben kellett megjelenni a cíteaux-i nagykáptalanon. Valószínű, hogy a XIII. század végétó'l még ennél is ritkábban vettek részt a cíteaux-i összejöveteleken. A francia atyaapátok elvétve tartottak vizitációt magyarországi leány apátságaikban. Ezt a feladatot -helyettük már a XIII. században részint a magyarországi monostorok, részint az osztrák Heiligenkreuz vagy a stájerországi Rein apátjai látták el. A XV. században több alkalommal a pilisi apát volt az összes magyarországi férfi és női szerzetesek lakta monostor vizitátora. A francia kapcsolatok elvékonyodásával az osztrák, stájer és német szálak eró'södtek meg. Részint a közelség miatt, részint a nagykáptalan 1411. évi statútuma értelmében a magyarországi ciszterci szerzetesek, főként apátok, amint a mindössze négy XV. századi adat (Bélháromkút, Borsmonostor, Kerc, Pétervárad) is mutatja, a bécsi egyetemet látogatták. A vizitátorok személye, Szentgotthárd atyaapátságának átruházása 1448-ban a reini apátra, a XV. századi reformtörekvések során betelepülő szerzetesek a magyar és az osztrák, stájer, illetve német monostorok kapcsolatait erősítették. A magyarországi apátok és szerzetesek között francia helyett egyre többen viseltek német származásra utaló (Konrád, Ulrik, Hermann, Rudolf, Frigyes stb.) nevet. Az idegen hangzású nevek olvastán joggal vetődik fel a kérdés: milyen volt a Rend társadalmi bázisa és utánpótlása Magyarországon. Hervay szerint a hazai utánpótlás a középkorban mindig mérsékelt volt, a külföldi monostorok „fölöslege" biztosította a Rend magyarországi fennmaradását.

1

' Sajnos, a magyarországi ciszterci névanyag igen hiányos. Zömmel az apátok neveit ismerjük, de azokét sem hiánytalanul. Ráadásul túlnyomóan csak keresztnevüket örökítették meg a források. Meglehetősen ritkán közöltek származásukra, illetve származáshelyükre utaló névalakot, mint Petrus Hungarus (Egres), Petrus Alemanus (Pétervárad), Andreas dictus Tóth (Toplica), Iohannes de Tétény (Cikádor), Nicolaus Gladiator de Lwtschouia, Cristanus de Enyed Maiore (Kerc), Georgius Darabos de Nadasd (Szentgotthárd), Nicolaus de Adón (Zirc). Ezekben és az ezekhez hasonló esetekben eldönthető a hazai vagy külföldi származás. A csupán keresztnéven szereplők közül a Ladislaus nevet viselők származása is könnyen megállapítható, mivel ezt a nevet csak Magyarországon használták. A többi keresztnévnél már korántsem ilyen egyszerű a helyzet. Az Andreas, Iohannes, Michael, Petrus, Stephanus stb. hazai és külföldi szerzetest egyaránt jelölhetett. A német hangzású keresztnevek viselői sem voltak valamennyien feltétlenül külföldiek, hiszen egy részük a hazai németségből is kikerülhetett, miként arra a zágrábi monostor kapcsán Hervay is utalt.

12 A környékbeli lakosság etnikuma alapján kézenfekvő ugyanerre gondolni a szepesi és a kerci apátság esetében is. Azzal is számolni kell, hogy a névdivatnak is része volt a szerzetesi keresztnevek kiválasztásában. Végeredményben úgy vélem, hogy az alapítási periódust követően a névanyag és az egyéb — elsősorban a külföldi szerzetesek beköltözésére vonatkozó - források alapján a magyarországi ciszterci szerzetesek hazai és külföldi utánpótlásának az aránya még hozzávetőlegesen sem határozható meg. A conversusokat illetően még fogyatékosabb a forrásanyag. Ennek ellenére annyi megállapítható, hogyha egyáltalán jöttek, jóval kevesebb külföldi conversus érkezett az országba, mint monachus. Az alapításkor az apát vezetésével 12 monachus küldését írták elő, s máskor is inkább őket irányították a magyarországi ciszterci monostorokba. Hervay szerint a Ciszterci Rend a középkori Magyarországon 1180 és 1280 körül élte virágkorát.

1 3 Bár megfelelő források híján nem könnyű a periodizáció, Hervay álláspontja valószínűbb, mint az a korábbi nézet,

14 amelyik a rend virágzásának idejét az 1241 előtti időszakra, vagyis a nagy alapítások korára tette. A tatárjárás nem okozott kiheverhetetlen pusztítást. A magyarországi ciszterci apátok a XIII. században nagy tekintélynek örvendtek. Műveltségük, alkalmasságuk és nemzetközi kapcsolataik révén pápai megbízásból az országban igen sok egyházi ügyben jártak el. A magyarországi ciszterci monostorok középkori vizitációjáról fennmaradt egyetlen jelentés a XIV. század derekán lehangoló képet festett a Rend helyzetéről. A magyar király kérésére a nagykáptalan Siegfried von Waldstein reini apátot bízta meg a vizitációval, aki 1356-ban és 1357-ben járt Magyarországon. Jelentésében a férfi szerzetesek lakta 17 monostor közül Borsmonostor és 11

1. m. 24., vö. Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971.215. 13

I.m. 207. 13

I.m. 27. 1 * Mályusz: i. m. 214.