Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - KRÓNIKA - Solymosi László: Észrevételek a Ciszterci Rend magyarországi történetének repertóriumáról / 237–251. o.

242 Krónika Szentgotthárd kivételével mindegyikről adott némi információt. Eszerint Ábrahám, Pornó és Zágráb alig érdemelték meg, hogy monostornak neveztessenek. Apátjainak a vizitátor megparancsolta, hogy szerzetesi életet éljenek. Ercsi szerzetesek nélküli monostorának apátját és a rosszul kormányzó zirci apátot megfosztotta tisztségétó'l. A lakatlan piüsi monostor élére új apátot állított, a hanyag cikádori apátnak egyéves próbaidőt adott. Tíz monostor esetében létszámadatokat is közölt, melyek kicsi szerzetesi közösségekről tanúskodnak. Akadt monostor, ahol az apát mellett csak két szerzetes (monachus) lakott. Mindössze három helyen volt megfelelő a létszám: a péterváradi és a szepesi apát 12, a kerci pedig 13 szerzetest kormányzott. Ezen a helyzeten a vizitátor csak részben tudott változtatni, mivel a létszámbővítésnek határt szabott a monostorok jövedelme. A péterváradi és a pilisi apátoknak 24, a szepesinek 18, a cikádori és a gotói apátoknak pedig 12 fős szerzetesi közösség létrehozását hagyta meg. Pásztón a két szerzetes mellé még kettő felvételét írta elő, míg Bélháromkúton az apáton kívül a két, Egresen és Toplicán a hat, Kercen pedig a 13 szerzetesből álló közösségek bővítéséről nem intézkedett. Ezek a létszámadatok többé-kevésbé híven tükrözték a magyarországi ciszterci monostorok rangsorát. A szerzetesi közösségek nagyságára vonatkozó adatokból az is megállapítható, hogy a magyarországi ciszteri monostorok a conversusok nélkül optimális esetben mintegy 150-200 szerzetesnek adhattak otthont. A XIII. században viszont 22 apátsággal és egyenként 13 fővel számolva 234 férfi szerzetes és 52 apáca élhetett az országban. Úgy látszik, hogy a ciszterci apácáknál hasonló létszámgondok nem voltak. A legjelentősebb magyarországi ciszterci apácakolostornak, a veszprémvölgyinek, nem okozott nehézséget, hogy a birtokügyében hozott bírói ítéletnek eleget téve 1345. március 9-én apátnője 11 apácával együtt a bizonyító esküt a monostor Szűz Mária oltáránál letegye.

15 Nevükből az is megállapítható, hogy a veszprémvölgyi apácák nemesi családok leszármazottai voltak. Utánpótlási gondjaik már csak azért sem lehettek, mert Magyarországon a négy ciszterci apácakolostor közül a veszprémvölgyi volt az egyetlen, amely inkorporációja óta az egész középkoron át és még azon túl is folyamatosan ciszterci apátságként működött. Hervay összefoglalásában a pecséthasználatra is kitért.

16 Bár kötetéből - mint látni fogjuk éppen a legkorábbi magyarországi adatok hiányoznak, helyesen állapította meg, hogy az ezzel kapcsolatos rendi előírások maradéktalanul érvényesültek Magyarországon. Jó lett volna azt is kimondani, hogy a ciszterci pecséthasználat a többi rendtől eltérő sajátosságokat mutat föl, nevezetesen: az 1330-as évekig csak az apátoknak volt pecsétjük, s a kettős - az apáti és a konventi - pecséthasználat a többi rendhez viszonyítva igen későn kezdődött. A konventi pecsét használatát XII. Benedek pápa, csak 1335-ben írta elő. A pápai intézkedés révén az apáti pecsét is módosult: ettől fogva az anonym - az apát nevét nem közlő - sigillum helyett az apátoknak nevüket is megörökítő pecsétet kellet használniuk.

17 Hervay helyesen utalt arra, hogy a magyarországi egyházi testületek nagy részére annyira jellemző sajátos — leginkább a közjegyzők munkájához hasonlítható — oklevéladó tevékenységben a ciszterci monostorok alig vettek részt.

1 R Míg a székes- és társaskáptalanok mellett mint hiteleshelyek (lóca credibilia) a bencés, premontrei és johannita konventek közül többen is bekapcsolódtak ebbe a munkába, addig a ciszterciek hiteleshelyi tevékenységet legfeljebb elvétve folytattak. A tények eme regisztrálását azonban nem kíséri magyarázat, noha ilyen már született. Mezey László jó érzékkel mutatott rá arra, hogy a konventi — a testületi — pecsét hiányának, illetve a többi rendhez viszonyítva igen késői megjelenésének nagy része volt abban, hogy a ciszterci monostorok lényegében nem lettek hiteleshelyekké.

1 9 ls Anjoukori Okmánytár. IV.Szerk.:Mz£y Imre. Bp., 1884.619-621. 16

I.m. 25-26. 17

Erich Kittel: Siegel. Braunschweig, 1970. (Bibliothek für Kunst- und Antiquitätenfreunde, Bd. XI.) 416-417. Vö. Gregor Müller: Von den Siegeln im Orden. Cistercienser-Chronik 31 (1919), 1-11., 23-27. Az utóbbi művet nálunk tudtommal csak Kalász Elek (88. jegyzetben i. m. 169., 180.) és Mezey László (19. jegyzetben i. m. 76.) használta. 18

I.m. 26. 19

Mezey László: A pécsi egyetemalapítás előzményei (a deákság és hiteleshely kezdeteihez). A pécsi egyetem történetéből. Szerk.: Csizmadia Andor. I. Pécs, 1967. 76.