Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - KRÓNIKA - Solymosi László: Észrevételek a Ciszterci Rend magyarországi történetének repertóriumáról / 237–251. o.
240 Krónika ságaik szabadságát a nem királyi magánegyházak magyarországi rendszerével, a nemzetségi monostorok intézményével. A premontreiekhez viszonyítva ezért volt oly kevés a királyi alapítások mellett a magánalapítás, és ezért volt oly alacsony a ciszterci monostorok száma. 6 Hervay Mezeyre hivatkozva lényegében megismételte a fenti érvelést. 7 Mezey és Hervay rendi szemszögből keresett és talált magyarázatot a Ciszterci Rend sajátos magyarországi elterjedtségére. Mivel minden monostoralapítás kétoldalú dolog volt, úgy vélem, a problémát az alapítók szemszögéből is szükséges lett volna megvizsgálni. Nem kétséges, hogy a monostoralapító nemzetségtagoknak is voltak kívánalmaik. Igényeiknek a nemzetségi monostor felelt meg, amely a nemzetség szakrális, központja volt, a nemzetség közös tulajdonát képezte, a nemzetség nagyságát, összetartozását reprezentálta, s ennek tudatát erősítette. A nemzetségtagok általában itt járultak szentségekhez, s főként ide temetkeztek. A világtól elzárkózó Ciszterci Rend azzal, hogy lemondott a pasztorációról, a templomfalak díszítéséről, s méginkább, hogy erősen korlátozta monostoraiban a temetkezést, nem tudott megfelelni a nemzetségi monostoralapítók igényeinek. Talán nem fölösleges néhány idevágó XII. századi statútumot idézni: 1134: Ad confessionem, ad sacram communionem, ad sepulturam, neminem extraneum praeter hospites et mercenarios nostros, intra monasterium videlicet morientes recipimus, sed nec ad oblationem ad missam in conventu, nisi in Puriflcatione sanctae Mariae. Ad sepulturam autem duos tantummodo quos voluerimus de amicis, de familiaribus nostris cum uxoribus suis. 1152: Nullus praeter regem sive reginam, sive archiepiscopos et episcopos in nostris sepeliantur ecclesiis. 1157: Ad sepeliendum, non nisi fundatores recipiantur. 8 A ciszterci monostor ilyen elvek mellett alkalmatlan volt arra, hogy a nemzetségi monostor funkcióját betöltse, hogy a nemzetség szakrális központja legyen. A Rend elvei és a magánalapítók igényei gyökeresen eltértek egymástól. Ebben a kölcsönös meg nem felelésben azonban mégiscsak az utóbbiak szempontjai voltak a döntőek; a magánalapítók ilyen körülmények között többnyire egyszerűen nem vállalták a ciszterci monostorok létesítését. Ezért volt oly kevés a ciszterci monostorok között a nem királyi alapítás, és még azok jelentős része is (Gotó, Bélháromkút, Zágráb) egyházi személyhez fűződött. Csák nembeli Ugrin kalocsai érsek, Cletus egri püspök és Péter zágrábi főesperes érthető okból mellőzhette a nemzetségi szempontok érvényesítését. Mindössze három ciszterci apátságnak: a borsmonostori, a szepesi és az ábrahámi monostornak volt Miskolc nembeli Domonkos, Apód fia Dénes, illetve Mojs nádor személyében világi főúr az alapítója. Az inkorporált apátságok közül az ivanicsi monostort István zágrábi püspök, míg Keresztúr, Ercsi és Pornó egyházát világi személy: a Csák nemzetség egyik tagja, Tamás nádor, illetve Ják nembeli Mika (Mihály) létesítette. Ez a négy monostor azonban csak később jutott különböző okok folytán a ciszterciek birtokába. Alapítóik biztosan nem ciszterci monostorként szándékozták létrehozni őket. Az a három világi személy, aki valóban ciszterci apátságot alapított, inkább kivétel volt. A többség a ciszterciekkel szemben a pasztorációt és a világiak monostorbeli temetését is vállaló premontrei szerzeteseket 9 részesítette előnyben, és éppen ezért nem cisztercei, hanem premontrei nemzetségi monostort létesített. Osl nembeli István zágrábi püspök 1373-ban elmondhatta, hogy ősei a nemzetség legalább 150 éves csornai premontrei monostorában nyugszanak. 1 ° A magyarországi ciszterciek kezdetben kétségkívül jelentős francia kapcsolatai idővel meggyengültek. A nagy távolság miatt a magyarországi apátoknak nem évente, hanem háromévente, sőt 6 Mezey László: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Bp., 1979. 126-129. 7 I. m. 21. A hivatkozott mű pontosan: L. Mezey: „Ungarn und Europa im 12. Jahrhundert". Kirche und Kultur zwischen Ost und West. In: Probleme des 12. Jahrhunderts. Reichenau-Vorträge 1965-1967. (Vorträge und Forschungen, Bd. XII.) Konstanz-Stuttgart, 1968. 262-265. Vö. a 6. jegyzettel. *Canivez: i. m. 19., 47., 68. 9 Oszvald Ferenc: Adatok a magyarországi premontreiek Árpád-kori történetéhez. Művészettörténeti Értesítő 6 (1957),231-233.,240-241.,252. 10 Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban DL) 6158., vö. Oszvald: i.m. 240-241.