Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Hajdu Lajos: A büntetőjogtörténet kutatásának kihasználatlan lehetőségeiről : a rabtabellák és büntető-perkivonatok történeti forrásértéke / 3–30. o.
A büntetőjogtörténet kutatásának lehetőségeiről 23 d) Szintén érdekes következtetéseket nyújt az olyan kérdések megválaszolása is, hogy milyen volt és hogyan alakult a befogottak-elítéitek között a helyiek, illetve az idegenek, „átutazók" (más megyében vagy országban lakók) aránya? Esztergom megye törvényszéke 1785. II. félévében történetesen 31 személyt ítélt el, illetve fogatott be különféle bűntettek elkövetésének vádjával vagy gyanújával, közöttük azonban mindössze 4-en voltak helyiek, a többi 27 más megyéből, vagy más országból jött, cselekményét „tranzit-bűnözőként" követte el. Vas megyében a 70 rab közül 45 a helyi és 25 az idegén (köztük viszonylag sok az osztrák), Nyitra .megye 34 őrizetese közül 12 az idegen (köztük 5 Cseh-Morvaországból), de Sopron városában is a 43 befogottból mindössze 8 a soproni városlakó. 49 e) Már az előző pontban 50 foglalkoztam azzal, hogy milyen értékes tanulságok vonhatók le az alábbi kérdések megválaszolásából: milyen bűntettek miatt vették őrizetbe vagy ítélték el a börtönben őrzött rabokat? Az egyes bűncselekmények arányai hogyan változtak az evek-évtizedek során? Van-e valamilyen összefüggés a testi sértések-verekedések elkövetése és a bortermés között? Milyen bűntettek száma csökken az évtizedek során jelentősen és melyek azok a cselekmények, amelyek elkövetése egyre gyakoribb? Mikor fordulnak elő első ízben egyes társadalmi kategóriáknál olyan törvényszegések, amelyek ennél a rétegnél szokatlanok és a világ forgását, a fejlődést tükrözik — még akkor is, ha ez a tükrözés torz. A vizsgált korszak elején pl. az okirathamisítók kivétel nélkül tanult emberek (írnokok, iskolamesterek stb.), a jozefinista periódustól kezdve azonban egyre több parasztembert marasztalnak el nemeslevél, úti-levél (passualis) és egyéb dokumentumok meghamisításáért vagy hamis okmány elkészítéséért. f) Nagyon értékes következtetésekhez juthat a kutató annak a kérdésnek az elemzésével is, hogy mennyi időt töltöttek el a tömlöcben a befogottak (a vizsgálati fogságba vetettek) az ítélet kiszabásáig. Napok, hetek, hónapok vagy esetleg évek teltek-e el a befogástól az ítélet meghozataláig? Ha hosszú volt ez az idő — mi ennek az oka? az ügy bonyolult jellegének, a gyanúsított konokságának (még nevét és illetőségi helyét sem volt hajlandó megnevezni) vagy az igazgatási-bírósági szervek mulasztásainak volt-e döntő szerepe a vizsgálati fogság elhúzódásában? Az országos elemzés tapasztalatai szerint mindhárom körülmény oka lehetett az ítélkezési lassúságnak: az amszterdami, genovai, prágai stb. illetőségű gyanúsított ügyében a vizsgálat mindig hosszú ideig tartott; ugyanez volt a helyzet akkor is, ha a befogott újra meg újra hamis személyi adatokkal traktálta a vizsgálat elvégzésével megbízott megyei tisztviselőt — de gyakran tapasztalni azt is, hogy a lassúság fő vagy egyetlen oka az urambátyám-stüusú, patópálos munkastílus. Kivételt képeznek a nagyobb szabad királyi városok: Szegeden történetesen a magisztrátus által 1782. I. félévében elítélt 80 rab több mint 90%-a mindössze 3—16 napot töltött vizsgálati fogságban és csak mintegy 8%-nál tartott ez az idő 60-tól 166 napig. Ezek azonban szinte kivétel nélkül más megyékben lakó lókötők, akiknek ügyében tájékozódni kellett különféle törvényhatóságoknál - esetleg a hadse4 'Mindezeket lásd - az említés sorrendjében - OL, C-53: 1785/No.l44, pos.47-1; No. 144, pos.35; No.144, pos.30. és No.144, pos.39. S0 Lásd a 38-43. sz. jegyzet között leírtakat.
