Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - IRODALOM - Gyalay Mihály: Jogtörténeti tanulmányok V. kötet. Szerk.: Csizmadia Andor. Bp., 1983 / 229–234. o.

232 Irodalom hellyel. Utóbbi a III. században ismét két részre, s ekkor a délinek Sopianae lett a centruma. Közben megindult Pannónia romanizációja, főleg a római jog szabályainak elfogadása és alkalmazása által. E kor társadalma szabadokból és rabszolgákból állt. A szerző tárgyalja a kettő viszonyát és félszáznyi terminusz technikusszal, valamint azok értelmével ismerteti meg olvasóit. Rávilágít a birodalmi igazgatásba illeszkedő települések: falvak, municipiumok és kolóniák jogállására. Az ismertetett epigráfiai anyagból megismerjük az egész Pannónia szabad polgárainak, felszabadítottjainak és rabszolgáinak élet- és jogviszonyait. Megtudjuk, hogy a romanizálódott Pannónia erős szálakkal kapcsolódott a Római Birodalom egészéhez. A tanulmány talán két alkalommal, ha érinti Daciát; igaz, az ottani másfélszázadnyi múló római jelenlét nem is jelenthetett a Pannóniáéhoz hasonló romanizációt. PÓLAY ELEMÉR: Jogászi gondolkodásmód a görög—római ókorban. — A különböző társadalmak, amelyek az ősközösség és a rabszolgatartó társadalmi forma mesgyéjén éltek, ugyanazokra az életkörülmény-változásokra - saját társadalmi-gazdasági viszonyaiktól függően - különbözőképpen reagáltak. A római paraszt röghöz volt kötve; a görög szigettenger lakói, mint jórészt ügyes tengerészek, már a homéroszi időkben megkezdték a gyarmatosítást. A filozófia így nem Rómában, hanem görög földön született meg, s ez a görögök jogászi gondolkodását is determinálta. Három korszakuk: a homéroszi, a rétorok kora és a hellenisztikus periódus volt. A római jogászok gondolkodásmódját a magánjogi determinálta az archaikus, a preklasszikus, a klasszikus, a posztklasszikus korszakban, valamint a jusztiniánuszi törvényhozásban egyaránt. A kazuisztikus római juriszprudencia, majd az ebből kifejlődött római jogtudomány az absztrakció legmagasabb fokát a VI. század derekán végbement jusztiniánuszi kodifikációban érte el. MOLNÁR IMRE: Periculum emptoris a klasszikus kori római jogban. - A római jog irodalmában kevés kérdés körül alakult ki olyan éles vita, mint a veszélyviselés kérdésében az adásvételi szerződésnél. A tanulmány e tárgyban a rabszolga- és a borvételre vonatkozó forrásokat vizsgálja. E kettő ugyanis olyan fontos szerepet betöltött árucikk volt az ókori Róma kereskedelmi életében, hogy a rájuk vonatkozó egységes szabályozás az egész intézmény hű képét nyújtja. BENEDEK FERENC: Derelictio, occupatio, usucapo. — Bemutatja, hogy e három fogalom jelen társadalmunk gazdaságában sem mindig túlhaladott. Bizonyítja, hogy fejlődésük a jogalkotás interdiszciplinaritási érzékenységének következményei nélkül elképzelhetetlen. A fejlődéssel járó változásokat a tanulmány már Rómában lépésről lépésre nyomon követi; végül a jogesetekkel kapcsolatos különítülön konklúziókat foglalja össze. Ezek a példák a római jogkazuisztikájában a szerző által összeválogatott konkrét esetek szerint különböztek. HAMZA GÁBOR: Cicero és a jogtudomány kapcsolatának kérdései. - Az utókor, amelynek Cicero-képe formálódására Petrarca oly nagy hatással van. a nagy rétort szoros kapcsolatba hozza a jogtudománnyal. Maga Cicero azonban elhatárolta magát a jogtudomány hivatalos művelőitől. Megállapítható a reá való hivatkozás ,,exemplum-jelleg"-e. Ennek az alapját viszont a rétor politikai funkciója, nem pedig iurisconsultus volta képezi. így nem is lehet arra következtetni, hogy őt a jogtudósok kollégájuknak tekintették volna. Cicero hatása a római jogra nem jogi jellegű. Ha Cicero olykor állított is jogi vonatkozásban nem helytálló dolgokat, ez nem a jog világában való tájékozatlanságából, hanem az éppen adott védői vagy vádlói szerepéből fakadt. A kötet 21 tanulmánya 788 tételű jegyzetapparátusra támaszkodik. A szóródás 13 (Stipta) és 151 (Visky). Az ismertetett tanulmányok szerzői közül többen további kutatási feladatokat javasolnak. Kállay István a köz- és gazdaságtörténet-tudomány figyelmét felhívja, hogy az 1760-as évektől kezdve szaporodtak, az 1790-es évektől pedig tömegessé váltak at útiszék előtti csődügyek. Csizmadia Andor jogtudósunk megállapítja, hogy a XVIII. századvég és a XIX. század első felének pécsi közigazgatástörténészére vár még a feladat, hogy tisztázza egyrészt a város és a volt földesurak közötti jogviszony alakulását, másrészt a városnak a dikasztériumokhoz való viszonyát. Pecze Ferenc tanulmánya azt a következtetést vonja le, hogy a hazai interpellációs ügyintézés levéltári anyagából és naplóiból meg a korabeli irományaiból — más források esetleges hiányában - történelmünk jónéhány fordulatának főbb mozzanatait fel lehetne idézni. Hencz Aurél a tanyakérdés Erdei Ferenc irányításával elkezdett megoldási kísérletei tárgyában újabb folytatólagos tanulmányt ígér. Kovács Kálmán a Szlovák Központi Állami Levéltárban őrzött hiánytalan forrásanyag alapján a pozsonyi volt Erzsébet Tudományegyetem monográfiájának mindenre kiterjedő feldolgozását javasolja. ^