Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Hajdu Lajos: A büntetőjogtörténet kutatásának kihasználatlan lehetőségeiről : a rabtabellák és büntető-perkivonatok történeti forrásértéke / 3–30. o.
20 Hajdú Lajos (háromnegyed évvel a türelmi rendelet kiadása után) 20 dubkovai, mesztecskói stb. parasztot vetetett őrizetbe azzal a váddal, hogy a lukai egyházközséghez tartozó puchovi völgyben élő katolikusokat „különféle csalárd eszközök alkalmazásával" hitelhagyásra csábították. A 20 paraszt csaknem 3 és fél hónapot sínylődött vizsgálati fogságban, amikor szabadlábra helyezték őket, hogy „további védelmükről szabadon gondoskodhassanak 9 '. Ezzel egyidejűleg azonban a megye hajdúi 13 „aposztatát" is tömlöcbe vetettek, de pár nap múlva szabadon engedték őket. Igaz: letartóztatásukat — nyilván agitációs célzattal - többször is megismételték. így járt Kacsenecz István 40 esztendős dubkovai paraszt is, aki a tabella szerint „rabtársaival együtt szeptember 25-én tévedésből került szabadlábra". Az újabb őrizetbevételnek már nem aposztázia, hanem „a hét szentség kegyetlen gyalázása" volt az oka, de a tévedést és az agitációs célzatot egyaránt mutatja, hogy a befogott Kacsenecz 4 nap elteltével kezesség ellenében újra elhagyhatta a megye börtönét, a trencséni várat. 42 Pár évvel később az ellenreformációs célzatú felekezeti elfogultság ilyen kirívó esetei — bár a tendenciák a mélyben valószínűleg továbbra is éltek - már eltűntek a tabellákból, noha számos eset (egyebek között az, hogy protestáns elítéltek a börtönben térnek át a katolikus hitre) 43 azt mutatja, hogy a tolerancia térhódítása ellenére sok emberben élt még az erőszakos térítés „vágya", talán azért is, mert ilyen magatartással ki lehetett fejezni a felvilágosult abszolutista kormányzat törekvéseivel való szembenállást. A korszellem hatása a 80-as évek bírósági gyakorlatában talán legszembetűnőbben az istenkáromlás és a nemi bűntettek megítélésének változásában mutatkozik meg: a század utolsó évtizedében a bíróságok már másképp vélekednek a blasphemia-ról, mint ahogy azt Mária Terézia előírta. 44 A jozefinista évtized kezdetén akadnak ugyan megyék (elsősorban azok, amelyekben a klérus nagy befolyással rendelkezett), amelyek törvényszéke súlyosbítással „fűszerezett" halálbüntetésre ítél életük kezdetén álló fiatalokat is. 4 s .Később azonban uralkodóvá vált az a felfogás, hogy az Istent káromló személyt (aki cselekményét többnyire elkeseredettségből, az ital nyomása vagy indulatok hatása alatt követi el), nem a mindenható haragjának felidézéséért, hanem a botrányokozásért kell megbüntetni. A változást, a modern jogelvek lassú érvényesülését tanúsítja az is, hogy a régebbi gyakorlattól eltérően a 80-as évektől kezdve egyre kevesebb büntetőbíróság tekinti bűntettnek a paráználkodást (stuprum — két fiatalnak a természet törvényét követő, de házassággal nem szentesített nemi kapcsolatát) és hacsak nem botránkoztatják meg az embereket, az ilyet nem is büntetik. Ugyancsak a felvilágosodás hatását tükrözi, hogy a vizsgált harmadszázad első felétől eltérően (amikor közbűncselekménynek tekintették és hivatalból üldözték, főképp a nők esetében) a század utolsó másfél évtizedében már magán-deliktumnak tekintik a házasságtörést (adulterium) és az eljárás megindításához megkívánják a sértett fél keresetét, vádindítváhyát is. 42 OL, C-43: 1783/Fabiankovics, No.19, pos.67 és pos.138. 4 3 Tolnában például egyetlen félév alatt egy ág.ev. és egy ref. eh'télt tért át a katolikus hitre, egyiküket (a 25 éves Kőrösy József református kölesdi gazdát) istenkáromlásért ítélte el a megyei törvényszék 2 év börtönre. Lásd OL, C—43: 1783/Fabiankovics, No.19, pos.148. 44 Lásd a 16-17. sz. jegyzet között leírtakat. 4 5 Egy ilyen ügyet a 32. sz. jegyzet utáni mondatban megemlítettem.
