Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Hajdu Lajos: A büntetőjogtörténet kutatásának kihasználatlan lehetőségeiről : a rabtabellák és büntető-perkivonatok történeti forrásértéke / 3–30. o.

A büntetőjogtörténet kutatásának lehetőségeiről 21 A társadalmi-gazdasági változásokra visszavezethető és a táblázatokban is tükrö­ződő következő jelenség a bűncselekmény elkövetésének gyanújával tömlöcbe vetett nők és fiatalkorúak (20 év alattiak) számának állandó növekedése. Ha a teljes periódus valamennyi tabellájának mintegy 15 ezer személyre vonatkozó adatait veszem figye­lembe, akkor az állapítható meg, hogy a rabok valamivel több mint 17%-a tartozott a szebbik nemhez. A városokban ez az arány azonban csaknem egyharmados, a megyék­ben már kisebb és legalacsonyabb a pallosjogú uradalmakban — de az abszolút számok és az arányok a 70-es években a legalacsonyabbak, a 90-es években a legmagasabbak. Ez egyrészt a kapitalizálódás következménye: a városok jó része a vizsgált periódusban már a gazdasági-kulturális és társadalmi élet centruma, itt van a legnagyobb igény a volt zsellérlányok — asszonyok cselédmunkájára. De elsősorban a város a színtere a tiltott érzéki élvezetek megszerzésének is. Idetódulnak a környékből — a büntetőtabellák tanúsága szerint — a világ legősibb női szakmájának gyakorlására áhítozó nők, akik szolgálataira a városban megfordulók vagy az ott élők (elsősorban a katonák) inkább igényt tartanak, mint a zárt közösségek szigorú normái közül éppen csak kilépni kezdő falvak férfinépe. A kriminológiai tanulság azonban ennél sokkal több, nemcsak az évezredek óta tipikusan női bűntettnek számító cselekmények (magzatölés, szajhálkodás stb.) száma és aránya nőtt meg a vizsgált periódusban, hanem az egyéb gaztettel vádolt vagy emiatt elítélt nők száma és aránya is. A vásári tolvajok jelentős része már közülük kerül ki, de akadnak közöttük betörők, sőt lókötők is; egy nőt pedig Esztergom törvényszéke azért ítélt halálra (az ítéletet végre is hajtották), mert az ajtókat fel­feszítve szentségtörő lopást követett el, egy templom kincseit tulajdonította el. 46 Olyan esetek is találhatók a tabellákban, amikor az anyát és lányát együtt vonja felelős­ségre a bíróság, mert a tapasztaltabb anya vagy bevonta a „munkába" leányát is, vagy éppenséggel ő tanította ki a fogásokra, a legcélravezetőbb elkövetési módokra. Mindezek — megítélésem szerint — megerősítik azt, amit a kezdődő (csökevényes) kapitalizálódásnak és a társadalmi stabilitás megbomlásának a bűnözésre gyakorolt hatásáról az előbbiekben elmondottam. Ugyanilyen motívumok magyarázzák azt is, hogy a befogottak és elítéltek között a tizenévesek (sőt tízen aluliak) száma és aránya állandóan növekedett — főleg a váro­sokban, ahol minden ötödik „börtönlakó" ehhez a korosztályhoz tartozott. Az is szembetűnő, hogy az 1770-1795 közötti időszakban szaporodott ugyan a hatalommal vagy annak egyes rendelkezéseivel, illetve helyi képviselőivel szembeszegülő és emiatt tömlöcbe vetett személyek száma (a korszak elején e kategóriához tartozott a rabok 1,1 %-a, a periódus végén 2%-a) — egészében véve azonban ez a növekedés nem számot­tevő. Az ilyen bűntetteket elkövetők száma és aránya a megyékben a legnagyobb, a szabad királyi városokban és a pallosjogú uradalmakban viszont az ellenszegülés vagy „zendülés" miatt befogottak száma elenyészően csekély. Ez azt tanúsítja, hogy ebben a periódusban a társadalmi feszültségek a robbanásponttól még nagyon messze voltak, a kizsákmányolt nép harca elnyomói ellen nem volt még annyira elkeseredett, mint ahogy azt néhány évtizeddel korábban - a történeti valóságot mellőző dogmatizmus mindent lenyűgöző hatása alatt — hangosan hirdettük. 4 6 Henczel Zsuzsanna 26 éves és Henczel Pál 24 éves nagyölvedi lakosokat ezért végezték ki 1783. február 7-én Esztergomban. OL, C-43: 1783/Fabiankovics, No.19, pos.116.

Next

/
Oldalképek
Tartalom