Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.
164 Vörös Antal javaslattal a főbányahatóság elé terjesztette, ahol az alakulást, ha a birtokosok kérték: engedélyezték, illetve megerősítették. A megalakult és megerősített bányamegyékről a bányakapitányság külön feljegyzési könyvet vezetett és ebbe az egész bányamegyét illető fontosabb eseményeket időről időre feljegyezte. (V. sz. 8. §) 7 6. A banyák munkában tartásával kapcsolatban A bányatulajdonjog több tekintetben eltért az általános magánjogtól. Egyik jellemző vonása volt, hogy gyakorlása nem függött a tulajdonos szabad tetszésétől, mert ugyanaz a közgazdasági érdek, mely a külön jogalkotást indokolta, és a bányaművelést még a földtulajdonjog korlátozásával is biztosította, megkövetelte, hogy a termelést, melynek érdekében az említett korlátozások történtek, ne hanyagolják el, s visszaélésekkel se akadályozzák. Éppen ezért a bányatörvény 170. §-a értelmében minden szabadkutatás, vagy adományozott bánya birtokosa, köteles volt azt munkában tartani, s a személyekre és tulajdonra nézve pedig lehetőleg minden veszély ellen biztosítani. A törvény következő paragrafusai felsorolták a biztonsági intézkedéseket, illetve az azok be nem tartásáért járó büntetéseket. A bányahatóságoknak fontos feladata volt tehát, hogy állandóan tudomásuk legyen arról, vajon betartják-e kerületükben a biztonsági rendszabályokat. Ha ennek ellenkezőjéről értesültek, az üzemvezetőket vagy tulajdonosokat írásban kellett kötelességük teljesítésére és igazolására felszólítani. Amennyiben a felszólítás nem járt eredménnyel, helyszíni szemle révén kellett határidőt kijelölni, vagy szükség esetén a védőintézkedéseket a birtokos költségére elrendelni. (V. sz. 93. §) A bányakapitányság megengedhette, hogy egy vállalatnak több egymás mellett fekvő szabadkutatását egy főbevájás által tartsák folytonos munkában. Az ilyen engedélyek kiadását azonban a kutató költségére, a bányakapitányság egy küldöttje által tartott szemlének kellett mindig megelőznie. Külmértékek üzemben tartásával kapcsolatban a bányahatóságnak az illetékes községi elöljáróság, vagy más, a politikai hatóság által kijelölt, a helyi éghajlati viszonyokat ismerő személyek véleménye alapján kellett meghatároznia a munkában tartás idejét. Ugyancsak a helyi viszonyokat ismerő szakemberek véleménye alapján szabták meg a bányakapitányságok a külmértékek tulajdonosainak munkateljesítményét. Ilyen jellegű szabályzatot az egész bányaterületre vonatkozóan lehetett szerkeszteni, ha a szükség úgy kívánta, de azt előzőleg a főbányahatósághoz kellett jóváhagyás végett felterjeszteni. (V. sz. 94. §) A szabadkutatásokban tett föltárásokról és a bányaüzlet eredményeiről a birtokosoknak minden félév elteltével statisztikai kimutatást kellett a bányahatósághoz beküldeni. (Á. b.t. 178. §) Ha a bányahatóság a bejelentett munkát elégtelennek tartotta, s 7 A bányatörvény ezen paragrafusaival kapcsolatban rá kell mutatnunk, hogy az még olyan időszakban készült, amikor a bányászat nagyrészt kisipari keretek között folyt, s a törvény alkotói ezt tartották szem eló'tt. Ez a szemlélet az egész bányatörvényen végigvonul, s külön tanulmány feladata lehetne a törvény ebből származó fogyatékosságának, illetve néhány évtized elteltével bekövetkezett korszerűtlenségének a vizsgálata.
