Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 165 egy bányatulajdonos ellen más kutatók, vagy a földbirtokos részéről is hasonló panaszok érkeztek hozzá, a bányahatóság köteles volt két elfogulatlan műértő részvételével szemlét tartani, s ennek során azt a legkisebb munkát meghatározni, melyet a bányabirtokosnak a jövőben fel kellett mutatnia. (Á. b. t. 179. §) E határozat eredménytelensége esetén, ha a szabadkutató vagy birtokos elkerülhetetlen akadályokkal nem tudta igazolni magát, a bányahatóság a büntetésre való figyelmeztetés mellett, havi kimutatásra kellett, hogy felszólítsa a mulasztót. (Á. b.t. 180. §) A bányabiztosság kerületében lévő zártkutatmányokról és bányaüzemekről szóló üzemi jelentéseket a bányakapitánysághoz kellett beküldeni. A jelentések elégtelensége esetén a biztosság igazolásra szólította fel a tulajdonosokat, s a kellő indokok hiányában az ügyet a bányakapitánysághoz továbbította. (V. sz. 95. §) Midőn a bányák kiszabott munkateljesítményét bebizonyítható külső akadályok miatt nem lehetett elérni, a bányahatóság a birtokosnak legfeljebb egy évig terjedő szünetelési engedélyt adhatott. (Á.b.t. 182. §) Olyan eseményeket, melyek a bányaüzem folytatását lehetetlenné tették (pl. vízbeömlés, omlás, stb.) a bányahatóságnak nyolc napon belül be kellett jelenteni, s ez, ha szükséges volt, helyszíni vizsgálatot rendelt el. (Á. b. t. 183. §) Minden bányabirtokosnak kötelessége volt a nyers ásványokról, az azokból készített nyers termékekről, a termékek értékéről, munkásai számáról és minőségéről, azok családjairól és más üzleti viszonyokról a bányahatóságnak a kívánt kimutatást hivatalos használatra megküldeni. (Á. b.t. 186. §) A bányatulajdonosoktól kért statisztikai kimutatásoknak az volt a célja, hogy a minisztérium mint főhatóság az egész országra nézve tájékozódjék a bányászat helyzetéről. A bányakapitányságok minden év június végén tartoztak felterjeszteni a minisztériumhoz a kerületükről szóló kimutatást (V.sz. 98. §) 7. A bányavállalkozóknak egymás közötti viszonyával kapcsolatban A természet erői ellen folytatott kemény küzdelem és az ennek során felmerülő váratlan veszélyek a bányászatban már századok óta szükségszerű gyakorlattá fejlesztették a kölcsönös segítséget. A bányatörvény a közgazdasági érdekeket is szem előtt tartotta, amikor a bányászat fejlődését kisebb beruházások révén is igyekezett előmozdítani a bányaszolgalmak biztosításával. A törvény 190. §-a kimondotta, hogy minden vállalkozó köteles mihelyt a szomszédos bányákban történt balesetről értesült, munkásait saját bányájának veszélyeztetése nélkül mérsékelt kárpótlás ellenében segélynyújtásra fordítani. Köteles volt továbbá (191. §), amennyiben ezzel saját bányája kárt nem szenvedett, a szomszédos vállalkozónak saját tárnái, aknái, kiszállító, légvezető vagy vízemelő gépei, bánya- és vasútjai, hidjai használatát, az idegen vájnákban történő bányaművelés előnyösebb üzlete végett saját telkén segédvájások létesítését, vagy más vájnákhoz tartozó, avagy önálló segédváj ásóknak saját vájnamértékein keresztül történő vezetését kárpótlás ellenében megengedni. Az említett bányaszolgalmak megengedése iránt az érdekeltek között létrejött egyezséget a körülmények gondos mérlegelése után a bányakapitányság hagyta jóvá. Amennyiben az érdekeltek nem egyeztek meg és a bányahatósághoz fordultak panasszal, akkor ez esetleg szakértők bevonásával tartott vizsgálat után hozott döntést a