Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

154 Vörös Antal Csib, Füzes, Csertés, Hondol, Magura, Teplica, Válea-Doszuluj és Zalatna községeket, melyek közvetlenül a bányakapitányság kerületéhez tartoztak. Az ország bányászatának a fejlődése következtében a Pénzügyminisztérium a bányaigazgatás meggyorsítására 1911-ben Miskolc, Pécs és Petrozsény székhellyel új bányabiztosságokat állított fel, s ennek során a többi bányabiztosság hatáskörét is újból szabályozták. Az új bányabiztosságok 1911. november 1-én kezdték meg működésüket. Hatáskörük alá a következő területek tartoztak: Miskolci bányabiztosság: Borsod megye egész területe Pécsi bányabiztosság: Baranya és Tolna megyék területe Petrozsényi bányabiztosság: Hunyad vármegye petrozsényi járása. Mivel a bányatörvény az abban foglaltak végrehajtását elsőfokon a bányakapitányságokra ruházta, mégpedig vagy közvetlenül, vagy közvetve a kirendelt bányabiztosok által, a bányabiztosok intézkedéseit, rendelkezéseit, vagy határozatait elsőfokú bányahatósági intézkedéseknek kellett tekinteni, mint a bányakapitányságokét. Ellenük tehát úgy kellett fellebbezni, mint a bányakapitányságok határozatai ellen. A továbbiakban az 1854. évi bányatörvény (Á. b. t.) szerkezeti felépítését nyomon követve, megkíséreljük a bányahatóságoknak az említett törvény és annak végrehajtásai szabályai (V. sz.), s egyéb főbányahatósági rendeletek révén megszabott feladatait röviden összefoglalni. IV. A bányakapitányságok feladatai 1. Kutatás esetén Az általános bányatörvény végrehajtási szabályai a fönntartott ásványoknak a telepeikben történő feltárására irányuló munkálatokat két részre osztották: a) A terep földtani és bányászati bejárása, árkok ásása, a kőzetek tanulmányozása kézi fúrások stb. által. b) A reményre jogosító pontoknak bányászati munkálatok, kutatóvágatok és -ak nák hajtása vagy mélyítése, s fúrások által való feltárása. (V. sz. 10. §) A kétféle előmunkálat mindegyikéhez a bányahatóság engedélyét kellett kikérni, s erre a törvény még azt a földbirtokost is kötelezte, ki saját földjén szándékozott kutatni. (Á. b. t. 14. §) Mivel a kutatás második formája már rendszerint határozott céllal és gyakran tetemes befektetéssel történt, törvényes védelmet igényelt, hogy a terület ásványtelepének lefejtésére s kutatónak kizárólagos joga maradjon, továbbá hogy a vállalathoz szükséges földterület a földbirtokos akarata ellenére is, kényszer útján átengedtessék. E jogokkal szemben a törvény a munkának komoly folytatását és határozott ütemeredményeket kívánt, hogy a meddő és káros ún. hegyzárlatnak elejét vegye. Az ilyen kedvezményes kutatásokat zártkutatmánynak, vagy szabadkutatásnak nevezték. (V.sz. 10. §) A kutatási engedélyek kiadására és a kérelmek elbírálására a törvény, a közvetlenül alájuk rendelt hivatali kerületeken belül a bányakapitányságokat és a bányabiztosságokat egyaránt feljogosította. A bányahatóságnak a kérelmet alaki és főként abból a tekintetből kellett megvizsgálnia, hogy a kérelmező a bányatörvény értelmében bánya-