Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 149 tárgykör kivételével csak nagy általánosságban lehet megjelölni. Hatáskörébe tartoztak a minisztérium szervezeti és személyzeti ügyei, az egész tárca költségvetése és annak indoklása, a legfelsőbb elhatározás alá, vagy minisztertanács elé terjesztendő kérdések végleges megfogalmazása, kitüntetések kieszközlése, s általában mindenféle bizalmas természetű ügyek. Hogy az egykorúak mit tekintettek bizalmas természetűnek, az nem utolsósorban a miniszterek, vagy az államtitkárok egyéni döntésétől függött, és ennek következtében jellegük állandóan változott. Az elnöki osztály terjesztette az uralkodó elé a VI. vagy ennél magasabb fizetési osztályba kerülő tisztviselők kinevezési és nyugdíjazási javaslatait (a bányakapitány az V., helyettese pedig a VI. fizetési osztályban volt), tisztviselők és szolgák számára engedélyezendő jutalmazási ügyeket, ha 1000, illetve 200 forintot meghaladtak, továbbá az állami szolgálaton kívül töltött éveknek az állami szolgálatba vaió beszámításáról szóló javaslatokat és kegydíjak elnyerésére vonatkozó kérelmeket. Az ország mezőgazdaságának, iparának és kereskedelmének a fejlődésével párhuzamosan nőtt a Földművelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium feladatainak száma is. A gyakorlat során, két évtizeddel a minisztériumoknak 1867-ben történt felállítása után bebizonyosodott, hogy a gazdasági kérdésekkel foglalkozó minisztériumoknál az 1848as ügybeosztás, melyet 1867-ben is követtek, akadályozza a gyors ügyintézést. Számos tárgykörnél a döntés vagy intézkedés hozatala előzőleg két minisztérium álláspontjának az összehangolását követelte meg, más esetekben viszont hatásköri viták miatt halasztódott az ügyek elintézése. Ilyen tapasztalatok alapján a kormány 1889. április 10-én törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé a minisztériumok ügybeosztásáról szóló 1847/48. évi III. te. 14. §-ának módosításáról. A törvényjavaslat miniszteri indoklása arra hivatkozik, „hogy a kormányzati feladatok célszerű csoportosítása megkönnyíti ezen feladatoknak helyes megoldását, minélfogva a minisztérium több ízben foglalkozott azzal, hogy a közigazgatási és kormányzati feladatok ágai a hosszabb tapasztalat eredményeihez képest célszerűbben csoportosíttassanak." „A felelős magyar minisztériumnak az 1847/48. évi III. tc.-ben megállapított osztályai közül különösen két miniszteri tárca olyan, melyekben rokon természetű ügyek kezeltetnek, s melyeknél a fennálló csoportosítás — mely kevésbé fejlődött viszonyok között teljesen megfelelhetett — a közgazdasági és forgalmi életnek mai előhaladásához képest célszerűbben eszközölhető. E két tárca a Földművelés- Ipar és Kereskedelemügyi, és a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium." A kormány által előterjesztett törvényjavaslatot a képviselőház némi módosítással május elején elfogadta majd rövid időn belül szentesítést nyert, május 19-cn pedig már kihirdetésre került. Az 1889. évi XVIII. te. kimondotta, hogy „a közmunka- és közlekedésügyi miniszter ezentúl kereskedelemügyi, a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter pedig földművelésügyi miniszternek fog neveztetni." Egyúttal utasította a minisztériumot, hogy „ezen két miniszter hatáskörét, illetőleg úgy bel-, mint külszolgálati ügycsoportjait" megállapítsa, továbbá, hogy „a személyzet áthelyezése, illetőleg kicserélése és a költségvetési hiteleknek a két minisztérium megállapítandó ügycsoportjai szerint való rendezése és megosztása iránt az 1889. évi állami költségvetés keretén belül intézkedjék." Az új minisztériumok felállításának időpontjáról a törvény értelmében szintén a minisztérium, azaz a kormány döntött.