Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.
150 Vörös Antal A Földművelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium 1889. június 15-én szüntette meg a működését. Az ipar- és kereskedelmi ügyeket az új Kereskedelemügyi Minisztérium vette át, a bányászati és geológiai ügyek azonban még a Földművelésügyi Minisztérium hatáskörében maradtak. Az említett törvényjavaslat miniszteri indokolása szintén a felállítandó Földművelésügyi Minisztérium ügykörei között sorolta fel a bányahatósági és magánbányászati tárgyakat, jeléül annak, hogy a bányaigazgatás hovatartozását illetően a minisztertanácsnak sem volt határozott álláspontja. Várható volt tehát, hogy a kérdést újból megvitatják, hisz a bányaigazgatási teendők intézése teljesen elütött a Földművelésügyi Minisztérium feladataitól. Az új Földművelésügyi Minisztérium működésének a kezdetén megindultak a tárgyalások a Pénzügyminisztériummal a kincstári birtokok kezelésének a pénzügyi tárca köréből a földművelési tárca részére történő átadásáról. E megbeszélések során állapodtak meg a bányaigazgatási feladatoknak a Pénzügyminisztériumba való átadásáról. A Földművelésügyi Minisztériumban -mondjaa tárgyalások alapján készült minisztertanácsi előterjesztés — a bányafelügyeleti ügyek elintézésére egy bányakapitány volt berendelve. Rajta kívül a minisztériumnak más bányászati szakembere nem volt, tehát az ügyek szakszerű elintézését sem lehetett biztosítottnak tekinteni. A felmerülő kérdések fontossága ugyanis megkövetelte volna, hogy azokban a legfelső fórum néhány szakember meghallgatása nélkül ne határozzon. A bányaigazgatási ügyek száma azonban nem tette indokolttá, hogy a Földművelésügyi Minisztérium több szakemberből álló bányaigazgatási ügyosztályt szervezzen. Ez a megoldás csak a kiadásokat növelte volna feleslegesen. Önként kínálkozott tehát, hogy a bányaigazgatási ügyek a Pénzügyminisztérium hatáskörébe helyeztessenek át, mivel ott a kincstári bányaigazgatásnak az ellátásán számos bányászati szakember dolgozott. A két minisztérium között történt megállapodáshoz 1889. július 14-én a minisztertanács is hozzájárult, végrehajtásához azonban még az uralkodó jóváhagyását is meg kellett szerezni. A földművelésügyi miniszter által felterjesztett hatáskörmódosítási tervezetet október 4-én az uralkodó is elfogadta. 2. A Pénzügyminisztérium 1890-1919 1889 végén a földművelésügyi miniszternek 1727. sz. alatt kiadott szűkszavú rendelete értelmében „1890. évi január 1-től kezdve a bányafelügyeleti ügyek a m. kir. Pénzügyminisztérium hatáskörébe" tartoznak. Ehhez képest a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg — mondja a rendelet — a királyi bányakapitányságokat összes ügyeivel és személyzetével együtt a vezetésem alatt álló Földművelésügyi Minisztérium hatásköréből a fenti időtől kezdve áthelyezem a Pénzügyminisztérium hatáskörébe." A bányászati osztály által a Földtani Intézet felett gyakorolt felügyeletet e rendelkezés azonban nem érintette, hanem megmaradt továbbra is a földművelési miniszter hatáskörében. A minisztertanácsot pusztán financiális érdekektől irányított gyakorlati szempontok vezették a bányaigazgatásnak a Pénzügyminisztérium hatáskörébe történt átadásánál. Valójában azonban e megoldás ellen igen alapos elvi kifogás merülhetett és merült is fel már a kortársak részéről. Jogi szempontból ugyanis teljesen összeférhetetlennek tartották, hogy a Pénzügyminisztérium mint az ország legnagyobb bányavállalatainak, a
