Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

148 Vörös Antal A bányatörvény végrehajtása, illetve a bányahatóságok határozatai ellen beadott panaszok felölelték a bányakapitányságok által intézett összes ügyeket. Az általános bányatörvény 230. §-a ugyanis kimondotta, hogy „a bányahatóságok minden ítélete, vagy bármely más határozata ellen a minisztériumhozi folyamodás nyitva áll. A minisztérium fontos okokból az egyforma határozatok elleni folyamodást is megengedi." (Az utóbbi mondat a kiegyezés után elvesztette gyakorlati jelentőségét, nem lévén középvagy másodfokú bányahatóság, mely a bányakapitányságokkal egyforma határozatot hozhatott volna.) A törvény 231. §-a pedig arról intézkedett, hogy minden folyamodást a panaszlott határozat kézbesítése után harminc nap alatt az első folyamodású hatóságnál kell bejelenteni. A folyamodási, helyesebben fellebbezési határidőt indokolt esetben a bányahatóság, de kizárólag csak a bányakapitány, meghosszabbíthatta. A törvény végrehajtási szabályának 116. §-a pedig meghagyta, hogy „a fellebbezésnek a főbányahatóság elé terjesztése alkalmával a bányakapitányság a határozathozatal minden körülményét" tartozik megvilágítani. A minisztériumnak vitás esetekben hozott döntése gyakran szabályrendeletül szolgált a bányakapitányságok számára. A bányászati törvényhozással kapcsolatos teendők során, az osztály feladata nem merült ki a javaslatok puszta megszövegezésében, hanem azt megelőzően a bányakapitányságok révén összegyűjtötte a bányatulajdonosok véleményeit, szaktanácskozásokat szervezett és tájékozódást szerzett a külföld bányászati törvényhozásáról. Ezenkívül az osztály véleményt adott más minisztériumok által készített olyan törvényjavaslatokról, vagy rendelettervezetekről, melyek a bányászatot valamilyen formában (igazságszolgáltatás, iparfelügyelet stb.) érintették. Figyelemmel kísérte a külföldi bányaművelés fejlődését, s gondoskodott a tanulmányutak megszervezéséről. A bányászati osztály mindezeken kívül még foglalkozott a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémia ügyeivel is, annak ellenére, hogy az akadémia közvetlen felügyeleti hatósága a Pénzügyminisztérium volt. A Pénzügyminisztérium ugyanis a Selmecbányái akadémiánál az 1870-es években történt átszervezések, a tantervek és akadémiai rendszabályok módosítása során, esetenként a Földművelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium véleményét is kikérte. Ezenkívül az akadémiánál rendszeresített ún. bányahatósági ösztöndíjakat az akadémia igazgatóságának a javaslatára a Földművelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium adományozta a hallgatóknak. (Az ún. bányászati, erdészeti, bánya- és erdőszámvevőségi ösztöndíjakat pedig a Pénzügyminisztérium.) 1880-tól kezdődően a minisztérium erdészeti, illetve kincstári erdők osztálya az Erdészeti Akadémia tanrendi, szervezeti és személyi ügyeiben önállóan intézkedett. 1883-ban pedig a Pénzügyminisztérium az ösztöndíjak adományozását szabályozta úgy, hogy a bányászati és bányaszámvevőségi ösztöndíjakat a Pénzügy minisztérium, a bányahatósági, erdészeti és erdőszámvevőségieket pedig a Földművelés- Ipar és Kereskedelemügyi Minisztérium bányászati, illetve kincstári erdők osztálya ítélte oda. A Selmecbányái akadémia fölötti felügyeletnek az 1880-tól kezdve történő megoszlása összefüggésben volt azzal, hogy 1880 januárjában a kincstári erdők igazgatását a Pénzügyminisztériumtól a Földművelés- Ipar és Kereskedelemügyi Minisztérium vette át. A minisztérium bányászati ügyosztályán kívül esetenként még az elnöki osztály foglalkozott bányászati, vagy bányaigazgatási kérdésekkel. Az elnöki osztálynak a hatáskörét — hasonlóan a többi minisztériumokhoz — és az általa intézett ügyeket néhány