Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 147 A gazdasági jellegű ügyek intézésére az új kormányban három minisztériumot hívtak életre — formailag követve az 1848-as felelős magyar minisztérium ügybeosztását — a Pénzügyminisztériumot, a Közmunka- és Közlekedésügyi, valamint a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumot, s egyúttal ez utóbbi hatáskörébe utalták a magánbányászat és kohászat feletti felügyeletet és az ezzel kapcsolatos igazgatás legfelső szinten történő irányítását és ellenőrzését. Az új minisztérium a bányaigazgatási feladatokat részben az 1861-ben visszaállított helytartótanácstól, részben pedig az osztrák pénzügyminisztériumtól mint legfőbb bányahatóságtól vette át. Ugyancsak a minisztérium ügykörébe utalták az ország geológiai felmérésének az irányítását, illetve az 1868—69 folyamán felállított Országos Földtani Intézet feletti felügyeletet, ennek tudományos, személyzeti, szervezeti és költségvetési ügyeit. A minisztérium szervezete, a hatáskörébe tartozó ügyek tárgykörétől és mennyiségétől függően ügy- vagy szakosztályokra tagolódott. Ezeknek a száma az ügyforgalom növekedésével és az új ügykörök kialakulásával párhuzamosan bővült, s ennek következtében elnevezésük is gyakran változott. Az ügyosztályok mellett még önálló szervezeti egységként működtek a Központi Segédhivatal (iktató-kiadó- és irattári hivatal), a Központi Számvevőség és a Szabadalmi Levéltár. A bányászati és kohászati igazgatás és a Földtani Intézet felügyelete a minisztérium 22 évi működése során mindig egy ügyosztály hatáskörébe tartozott. 1867-től 1875-ig a H/2. Bányaipari szakosztály, 1875-től 1880. július 15-ig a VI. Bányaipari és geológiai osztály, 1880. július 15-től 1885. július 15-ig a IX. Bányászati osztály, ezután pedig a XII. Bányászati osztály tárgyalta az említett ügyeket. A bányászati osztály hatáskörét az egykorú hivatali ügybeosztások lakonikus rövidséggel a következőkben foglalták össze: „A bányászat feletti felügyelet állami és nemzetgazdasági tekintetben. A bányatörvény végrehajtása, nevezetesen a bányahatóságok határozatai ellen beadott panaszok legfelsőbb fokú elintézése. A bányahatóságok szervezete és ezen hatóságok személyes ügyei. A bányaügyre vonatkozó törvényhozási munkálatok. A Földtani Intézet szervezése, működése feletti felügyelet és az intézet összes személyes ügyei." Részletesebb hivatalos összegezése a bányászati osztály teendőinek nem maradt fenn, az általa végzett feladatokat tehát csak a gyakorlat nyomon követése alapján lehet bővebben leírni. Az idézett hivatalos összefoglaló lényegében érinti azokat a fontosabb tárgyköröket, melyekkel az osztály foglalkozott. Mivel a bányaipar fejlődéséhez fontos nemzetgazdasági érdekek fűződtek, a bányászati osztály hatáskörébe tartozott e kérdésnek a figyelemmel kísérése is, hogy a fejlődés akadályainak az elhárítására a szükséges intézkedéseket, javaslatokat megtehesse. Részben e tájékozódás megkönnyítését szolgálták a bányakapitányságoknak a kerületük bányászati viszonyairól a minisztériumhoz küldött évi jelentései a hozzájuk csatolt statisztikai kimutatásokkal. A nagyrészt nyomtatásban is kiadott bányakapitánysági jelentések a magán- és kincstári bányák viszonyaira egyaránt kiterjedtek és a bánya- és kohóipar helyzetének általános leírása mellett feltüntették a kiadott kutatási és szabadkutatási engedélyek számát, az adományozott bányaterület nagyságát, a bányatársládák vagyoni helyzetét, a munkások és a balesetek számát, bányánként és kohónként felsorolva a termelés eredményeit és értékét, megemlítették a nevezetesebb új üzemi felszereléseket, s a befolyt illetéket és bányaadót.