Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Tóth István György: Írásbeliség a körmendi uradalom falvainak paraszti jogügyleteiben a XVII–XIX. században / 31–50. o.

TÓTH ISTVÁN GYÖRGY ÍRÁSBELISÉG A KÖRMENDI URADALOM FALVAINAK PARASZTI JOGÜGYLETEIBEN A XVII-XIX. SZÁZADBAN A paraszti írásbeliséggel eddig alig foglalkoztak Magyarországon: kevés a megfelelő forrás. Egyrészt azért, mert a parasztság, amelynek túlnyomó többsége a feudalizmus időszakában írástudatlan volt, ritkán foglalta írásba jogügyleteit; megelégedett a szomszédok tanúbizonyságával. Másrészt az ország nagy részében a körmendi uradalomban tapasztaltnál kisebb mértékű lehetett a jobbágyok közti földforgalom. Harmadrészt pedig, ha akadtak is írások a paraszti portákon, aligha őrizték őket évszázadokon át úgy, mint a nemesek a birtokaikról szóló okleveleket. Szerencsés kivételnek kell tehát tekintenünk á körmendi uradalomra vonatkozó nagyszámú, örökeladást vagy zálogolást megörökítő paraszti „levelet". A nyugati határszélen valószínűleg általános volt a telken kívüli, sőt a sessionális földek — a földesúri ellenőrzéstől többé-kevésbé szabad - adásvétele, zálogosítása, cseréje. Az élénk földforgalom ügyleteit már nem bízták a tanúk emlékezetére a jobbágyok, hanem az oskolamester, szomszédos nemesember, vagy később írástudó jobbágy társuk, a XVIII. század derekától pedig a jegyző papírra vetette a megállapodást. A visszaváltott zálogföldről vagy a régen tagosított parcella vételéről szóló cédulák azonban aligha értek volna meg két-háromszáz esztendőt a paraszti ládák mélyén. A körmendi uradalom 1605-től egészen 1945-ig a Batthyány családé volt, és e család gazdag levéltára Őrzött meg igen sok XVII-XIX. századi iratot, amelyeket a jobbágyok valamely parcellához fűződő jogaik bizonyítására mutattak be. Körmenden és a környező falvakban már a XVI. században kibontakozott a paraszti földforgalom; adták-vették, zálogolták a telken kívüli, úgynevezett örök földeket, sőt a sessiók állományát is. Ekkor azonban még szinte sohasem kísérte írás a parcella átruházását: csak a körmendi tiszttartó örököseinek volt levelük a zálogba vett földekről, egyébként csak a tanúk, az esküdtek, a szomszédok vagy általában az öregek emlékezetére hivatkoztak a vitás kérdésekben. Tarnóczy Andrásné, aki ez idő tájt Körmend földesura volt, 1560 körül a körmendiek telken kívüli, örök földjeit foglalta el.

1 1589-ben több száz hold „irtás, azaz örök" földet írtak össze a mezőváros határában, amelyek után nem adtak cenzust.

2 'Rába Helytörténeti Múzeum, Körmend. 13/81. 1. A paraszti írásbeliségre: Takács Lajos: A paraszti írásbeliség XVII. századi történetéhez. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi osztályának közleményei. XXXI/1979/. 361-369., Németh Gábor: Szikszó mezőváros írásbelisége a 17-18. században, in: Levéltári Szemle. 1982/3. A nyugat-magyarországi fejlődésről újabban: Vera Zimányi: Wirtschafts- und Sozialgeschichte. 16-18. Jh. in: Allgemeine Landestopographie des Burgenlandes in. (Der Verwaltungsbezirk Mattetsburg), I. Eisenstadt 1981. 493-531. 1 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) Filmtár (a továbbiakban: Ft.) 506. doboz Vasvári káptalan jegyzőkönyvei 1589. 85. sz. f. 124—125. \